Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - FIGYELŐ - Fábiánné Kiss Erzsébet: A levéltárosképzés problémái néhány európai országban / 343–347. o.

Egy tipikus skandináv központi levéltárban, mint amilyen a koppenhágai, 1954 körül a személyzetben 13 levéltáros volt és 11 egyéb; a levéltárosok tehát túlnyomó többségben voltak. Levéltárosnak egyetemet végzetteket vettek fel, rendszerint történelem főszakkal. Előny volt a tudományos érdeklődés vagy már megjelent cikk. A kezdő levéltáros minden előzetes képzés nélkül került a levéltárba. Finnországban volt valamiféle levéltári vizsga, amikor az állásra pályázót magánúton szerzett ismereteiből a Reichsarchivar vizsgáztatta le. Az utóbbi húsz évben nagy fejlődésnek indult a skandináv országok levéltárügye a megnövekedett irattermelés hatására. A régi raktárcentrikus munkával ellentétben a területi munka került előtérbe: látogatások a szervek, intézmények irattáraiban, tanácsadás az irattári munka elvégzéséhez. E téren a svéd levéltárügy érte el a legtöbb eredményt. Az új feladatok ellátására a skandináv országok a személyzet vonatkozásában nem a tudományos, hanem az ún. Zwischentechniker (középkáder)-ek létszámának növelését tartották célravezetőnek. Az egyetemet végzett munkaerőt drága megoldásnak tartják a mai kor levéltári problémáihoz. A levéltárosok ma az egész személyzeten belül kisebbségben vannak. A cikk írója szerint az ideális összetétel egy modern levéltár személyzetében : 1 levéltáros és 3 más kategóriába tartozó. Ennek a megnövelt kategóriának elégséges kiaknázása céljából megfelelően sokoldalú képzést kellett kialakítani. Az egyes országok sajátosságaihoz alkalmazkodva az elmúlt húsz év során fokozatosan alakították ki az új rendszert. Közös vonása a skandináv országok levéltári képzésének, hogy elsősorban tapasztalt levéltárosok oktatnak. A foglalkozást gyakran tartják levéltárban, és számos alkalommal látogatnak meg hivatalokat, ahol megismerhetik a gyakorlati munkát. A kézikönyvek közül a szerző megemlíti a svéd Nils Nilsson és a norvég Alf Kiil munkáját, valamint a saját 1968-as publikációját: Nordiske Arkiver. (Utóbbi összefoglaló kivonata megjelent az Archivalische Zeitschrift 1970—7l-es számaiban.) Ez a munka a skandináv országok levéltárügyét a mai napig tárgyalja. A középkáderek elnevezése országonként különböző; a svédek asszisztensnek, a norvégek regisztrátornak, a dánok levéltári titkárnak nevezik őket. A levéltári titkársághoz érettségi szükséges, ezután következik a négyéves levéltári képzés, amelyből három év gyakorlati idő. Az egyéves elméleti képzés lényegében kétszer négyhónapos félév. Félévenként szóbeli vizsgát kell tenni, néhány írásbeli vizsgával kiegészítve. A legutóbbi tanfolyam óraterve a következő volt: az első félévben ossz. 210 óra, a következőképpen felosztva: — dán történelem 50 — helyi szervek igazgatása 50 — iratolvasás 40 345