Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Tóth Róbert: Adalékok a régi Országos Levéltár történetéhez / 319–336. o.

c) Nem akarom megemlíteni, hogy az országos levéltárnál történt alkalmazásom ólta, az ott rendszeresített, de ideiglenesen be nem töltött hivataloknak általam történt teljesítéséből, az ország pénztára 29,657. pfrntot takarított meg. - Mind ezen fáradságokért pedig egy fillért sem kaptam, holott elődöm Rudnyák András,

71 azon ürügy alatt, hogy az üresen létező al-levél tárnoki hivatalt 1791-iki Január hó 1-től egészen 1805-dik évi Martius hó 15-eig, az az Sághy József

72 al-levéltárnokká történt kinevezéséig tehát tizennégy éven felül betöltötte, az al-levéltárnoki fizetés felét, t. i. évenkénti 200. forintot kapott fáradsága jutalmául. d) Nem vala jobb sorsom az országos tisztviselőknek járó tűzifa járandóságra nézve sem; — ugyan is az országos pénztár és múzeumi tisztviselők kik velem ugyan azon viszonyok közt vannak, sőt még azon intézet szolgái is, az illető pénztárakból, fa megváltási ár fejében bizonyos számvevőileg meg állapított készpénzbeli öszveget kapnak, mely a szükséges tűzifa megszerzését nagyon könnyíti; - csak én vagyok eddig olly szerencsétlen, miként e jótéteménybeni részvételtől minden hibám és fontos ok nélkül kizárattam. e) A többi országos intézetek, úgymint az országos pénztárak, és a nemzeti múzeum előjárói, sokkal nagyobb fizetést, és több jótéteményt élveznek mint én; sőt azon felül e két intézet tisztviselői és szolgái, a növekedő drágaság tekintetéből az e részben hozandó országgyűlési határozatig tartó segéd pénzzel már sok év előtt, midőn még minden egy harmadával olcsóbb volt mint most, az országos pénztárakból elláttattak, és azt most is élvezik, a nélkül hogy én, ki ugyan azon városban lakom, és kit a drágaság ugyan azon arányban nyom mint őket, és végre ki mellett ugyan azon környülállások és indokok szóllanak, e részben legkisebb könnyebbitésben is mai napig részesítettem volna, ugy hogy a fogyatkozást nem csekély káromra vagy ónomból pótolni kénytelenitettem, holott elegendő ok nem létezik, miért legyek épen én, mint a legrégibb országos intézetnek főnöke, ebben, a többi országos intézetek főnökeinél — kik közzül legtöbb szolgálatévet számlálok - alább való. f) Általában még ott is, a hol nekem némi hasznot kikerülhetlenül utalványozni kellett, gyérebben részesítettem mint mások; - ugyan is az 1837-diki országgyűlésen, midőn mint al-levéltárnok, a többi tiszti foglalatosságaimon felül, még az 1791-dik évi 67-dik törvényczikk folytán kiküldött országos választmány kidolgozott munkái nyomtatását is javitnom kellett; ezen a szemet gyengítő, és egyéb nemű foglalatosságokért csak csekély 2 frnt 24. krnyi napidíjt kaptam. - 1830-dik évben, az újonnan kidolgozott, és 885. nyomtatott ívből álló rendszeres munkák, háromszori szükségképeni elolvasása, s javításáért, melyek egész éjjeli időmet igényelték, s szemeim teljes romlását okozták, semmi pénzbeli jutalmat nem kaptam; holott ha a könyvnyomtatóktól, mint javitnok ívenként fizetettem volna, e munkák javítása által, két annyit szerezhettem volna magamnak, mit évi fizetésem tett. A következő országgyűléseken, a nyomtatások javítására három javitnok alkalmaztatott, kiknek mindenike, ezen egyedüli munkaért, 3. frint napidíjt, tehát többet kapott, mint én minden országgyűlési teendőimért. 331