Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Tóth Róbert: Adalékok a régi Országos Levéltár történetéhez / 319–336. o.

Hivatalos körömön kivűl még több munkát is teljesítettem, melyért ugyan ismételt legmagasabb elismeréseket, dejph^yalami, de soha valami anyagi hasznot nem nyertem. Nem akarom Nagyméltóságodat minden rendkívüli munkám előszámlalásával fárasztani, mivel annak terjedelmes eló'adása, egy részről e jelentés köréhez nem tartozik, más részről pedig öndicsekvés nem jellemem; minthogy azonban rendkívüli munkásságomra ismételve hivatkozom, hogy szavaimnak hitelt szerezzek, kötelesnek érzem magamat, azon nevezetesebb tények jelentésére szorítkozni, melyek hiteles hivatalos adatokból bebizonyíthatók. Mindenek előtt ki kell emelnem Hogy hat ország- és több Budapesten tartott választmányi gyűlés alatt, a levél tárnoki hivatalomhoz épen nem tartozó, és attól egészen különnemű, s tiszti utasításomban nem foglalt ülési terem gondviselés reám bízatott, melynek következtében nekem az ülési termekben, és a karzatokon, a szükséges rendre való felvigyázás, ugy a fáradsággal teljes belső országgyűlési gazdálkodás, nem különben minden szükségrőli, legkisebb részletekig való gondoskodás, és az e végett az országos pénztárból előlegezett pénzrőli számadás tétetett kötelességemmé. Milly lelki esméretesen jártam el e dolgokban, és milly pontosan feleltem meg a hozzám intézett felsőbb meghagyásoknak, - azt az országgyűlési számadásaim, es az ezek következtében kapott megdicsérő levelek, tanúsítják; - pénzbeli haszon mind a mellett e rendkívüli fáradozásaimból reám soha sem háromlott. Midőn 1840-dik évben, a pozsonyi országgyűlésen a főrendi tábla naplója létre jött, ő császári királyi fensége, az ország Nádora

73 ugyan azon tábla megegyezésével, a mondott napló létre hozatalát, és szerkesztésének igazgatását, ideiglenesen reám ruházni méltóztatott, melyet minden készséggel magamra válaltam.

74 Ezen egészség és szemvilágot károsító munkát, a mint az közönségesen tudva van, és a naplók bizonyítják, minden buzgalommal az 1843/4 és 1848-dik évi országgyűlés alatt is folytattam, a nélkül, hogy azért a legkisebb fizetést is kaptam volna, noha a hozzám mellékelt szerkesztési személyzetem, az egész fennemlitett országgyűlések ideje alatt, sőt még azok berekesztése után huzamos ideig, iparkodásaikhoz bőkezűen illesztett fizetést, általam az országos pénztárból kaptak, amint az még eleve világosan szerződésökben kikötötték, holott szokott napidíjaim fizetése, minden tekintett nélkül megfeszített munkám folytatására, mindjárt az országgyűlés berekesztése után, megszűnt. Ezeken kivűl, nem csekély ingyeni fáradozást, és anyagi áldozatokat hozhatnék elé, ha attól nem kellene tartanom, hogy azok által Nagyméltóságod türelmét fárasztom, és a szerénységet sértem; — egyébiránt azt hiszem, hogy az előhozott néhány tény, elegendő annak bebizonyítására, hogy 57. évi szolgálati időm

75 alatt, hivatalos kötelességemnek saját hasznom elhanyagolásával, s jövőmröli nem aggódással, egyedül szolgálatom érdekében, legnagyobb buzgalommal feleltem meg, és ez okból az ország pénztárának, terhére soha sem voltam. Minthogy illyetén az eddig általam viselt hivatalokban, fizetéseimnek azokhoz mért csonkulása miatt, a hiányt évenként sajátomból kénytelenitettem pótolni, és mostani fizetésem, elkerülhetetlen szükségeim fedezésére elégtelen Nagyméltóságodat kérni bátorkodom: hogy az elősorolt környülállások, és fél századon felül vitt hiv szolgálatim 332