Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - Vadász Géza: Fejér megye törvényszékének iratai, 1790–1848: IV–A–33 34,80 fm / 293–300. o.

heti kétszer kaptak a beteg rabok meleg ételt. A felülvizsgáló főorvos javaslatára ezentúl háromszor adtak nekik. A kórház 9000 Ft tőkéjét a kölcsönre szorulóknak kiadták kamatra. (11. köt. 170., 1832.) Bár a törvényszéki levelezések többsége nem érinti az ügy érdemét, mégis előfordul, hogy történeti eseményekkel kapcsolatosak: ilyen a hadbírósággal folytatott levelezés, amely az 1809-es győri csatából elszökött katonák büntetéséről szól; máskor katonai kihágásokról értesülünk belőlük. Feltűnően sok irat szól a kóborlókról, passzus nélkül csavargókról, akiket „mint szegény legényt" fogtak el a vármegye lovas kerülői. Az iratok nagy száma a kérdés súlyára mutat. Legtöbbjüket csupán gyanúból, „commissio" nélkül, azaz elöljáróik utasítása, meghagyása nélkül, saját kezdeményezésből kísérték be a vármegyeházára. Hogy kikről van szó? A „csavargók" egyik fajtáját reprezentálja az a Kis Mihály, aki 12 esztendei katonáskodás után obsitosként indult el a világba:... a jóltévőség és könyörülés után, hazát keresni, melyet 12 esztendei katonáskodásom tőlem megtagadott." Pettenden azonban egy megyei katona szökött katonának nézte, és „mivel néki azzá nem vallottam magamat, kapta, jól megtagolt." Arra a kérdésre, hogy: ,Minő vagy ónod van?" - ez volt a válasza: „Semmi sincsen." A szegénylegény-mentalitásra jellemző az egyik vallomása: „Én csak a zsidókat és a boltosokat szoktam bántani." (F. 11. No. 3421/2,1820.) A bizonyságlevelek, vallomások idézetei a korabeli szólásmondásokat, kifejezéseket, káromkodásokat tartalmazzák és jellemzők az életmódra, szokásokra. Gyűjthetők belőlük a tolvajok betyár- és álnevei, csúfnevei: pl. Büdös Gergely, Gyöngytyúk örzse. Hlavitska Marci esete a névváltoztatás egyik okára is rámutat: ,Mivel minden embertől csúfoltattam a tótos nevem miatt, azért magam elváltoztattam Szabóra." (F. 11. No. 253., 1820.) A korabeli babonás hiedelmekről is értesülhet a kutató a vallomásokról készült jegyzőkönyvekből: kincsmutatók; szita forgásból jövendölők stb. Végül fellelhetők a fondban a vallási elnyomás adatai is: pl. a fülei kálvinisták felett gyakorolt lelki terror a XVIII. század közepén: oratórium-elvétel, stóla követelése a nem-katolikusoktól is. Ilyenek az iszkaszentgyörgyi vallási problémák, amelyek végül a lakosság elvándorlására vezettek. (F. 12. No. 35., 1791.) Kultúrtörténeti érdekesség pl. a keszthelyi Georgikon 1828-ból származó gazdatiszti diplomájának eredeti példánya. (14. köt. 528., 1847.) A polgári perek (causae civfles) történeti forrásérték szempontjából vitathatatlanul legértékesebb részei a határperek (metalisok). Adatok találhatók bennük a megye XVI— XVII. századi viszonyaira is; gyakoriak a törökkorra való hivatkozások; a birtokviszonyok jellemzése; betelepedési adatok és helynevek gyűjtésére igen alkalmasak. Néha kéziratos térképvázlatot is mellékelnek hozzájuk. Művészettörténeti jelentőségük is van: nem ritkán történik utalás régi, elhagyott templomokra, mint pl. az 1766-os metalisban, ahol megemlítik: ,JPraedium Szent László a signis vulgo Gőböl kutt et Menyes Akol vocatis indirecta linea usque desolatam Ecclesiam ..." (F. 55.: a szentlászlói puszta templomig.) 299