Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - Vadász Géza: Fejér megye törvényszékének iratai, 1790–1848: IV–A–33 34,80 fm / 293–300. o.

hegybéli rendtartások, amelyeket a megyei törvényszék hagyott helyben, miután az úriszéken elkészítették (1832). A különböző társadalmi rétegek sorsára, problémáira is nem egy irat rávilágít. A béressors plasztikusan kirajzolódik az önvallomásokkal: gazdája koplaltatta, agyondolgoztatta; ha el akart menni, nem engedte; ha ellenállt, bíróság elé hurcolta: ,/nkább felakasztom magamat, hogysem visszsálljak/" — vallja az egyik. A szolgabíró bekísértette a vármegye katonájával, noha a helybeli plébános véleménye szerint is: „Gazdája kiállhatatlansága és tartásának szűke miatt akart megválni tőle, amely tartás a dolgos szolgának legfőbb fizetése" Máskor lelkiismereti pressziót gyakorol katolikus szolgájára a református gazda: pénteken húst etet vele, katolikus ünnepeken (pl. Péterpálkor) dolgoztatja. Gyere két-feleségét a helybeli elöljárók szerint: „Ott kell hagynia, holott egy falat kenyere sincsen." (11. köt. 134. szám, 1832.) Nemes Németh Gábor bogárdi közbirtokos pedig úgy megverte béresét, hogy az néhány nap múlva meghalt. (F. 11. No. 10., 1820.) Nemes Bónai Mihály sárkeresztúri béresét „kegyetlenül megtagolta." (F. 11. No. 152., 1820.) Másik irat arról tanúskodik, hogy: ,Mórom szökött bérest megfogván, azok 24-24 pálcaütésekkel szolgalatjuk helyére visszahajtattak a lovaskerülők által." Értesülünk a fond irataiból a különböző társadalmi állású, vallású, nemzetiségű rétegek közötti ellentétekről is. A parasztok dekrétuma (Decretum rusticorum) Fejér megyei elterjedéséről is vannak adatok és megtalálható annak egy eredeti példánya is. (F. 11. No. 66., 1790.) Figyelmet érdemelnek az önvallásokban elhangzó népi mondások, szellemes replikák. Ezekben nem egyszer a német—magyar ellentét is kifejeződik az egyszerű nép szintjén. Például a nyéki Zsindelyes vendégfogadóban a következő vita zajlott le 1832-ben: Korcsmárosné: ,JSzajha teremtette huntzfutjai hát ti nem akartok fizetni?! — Tálos Sámuel: ,JWivelem a német teremtésedet!" - Korcsmárosné: ,J1a magyarul nem tudnátok, ugatnotok kellene, mint a kutyának!" A látszólag érdektelen korcsmai verekedések, részeg fejjel folyó „vörsöngések" kihallgatási jegyzőkönyveit is érdemes átolvasni, mivel ezekben gyakran megnyilatkoznak a társadalmi ellentétek. Az egresi nemesek közül verekedés közben egy felkiáltott: ,JHívelem fikom teremtette, ha agyon ütöm is a paraszt embert, egy húszast ledobok a vármegyénél, az a parasztnak a dija!" Az egresi parasztok erre viszonzásul „mívelték a nemeseknek római szűrös teremtéseit." Jobban Péter, a nemesek által súlyosan megvert parasztlegény így ír panaszlevelében: ,J5zek elbízván magokat nemesi rangjokban, insurgensi statusukban, a szegény, terhet viselő paraszt rendeken még ok nélkül is mit nem vihetnek véghez." (F. 12.No. 13., 1816.) Megtalálhatók az 1846 nyarán lezajló jelentős mányi zavargás iratai is az együttesben. (14. köt. 443. szám, 1847.) Ami az úrbéri pereket illeti, csak arra találhatók utalások, hogy mikor küldte el azokat a sedria a Helytartótanácsnak. A XVIII. századi „examen"-ek, vallatási jegyzőkönyvek betelepedési adatokat is tartalmaznak. A rab a vallató kérdésekre elmondja, hogy hol született, mikor és honnan érkezett a községbe: „Tótországból, Holicsból, Pfalcz" nevű területekről stb. Orvostörténeti dokumentumok az irategyüttesben található „visum repertum"-ok, látleletek, „orvosi kórítéletek". Fennmaradtak 1830—1832 között a megyei curialis házban épült rabkórház számadásai. Ezekből megtudjuk, hogy az 183l-es évig csak 298