Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - Gál Judit: A sajtópolitika irányítása a Teleki-kormány idején, 1939–1941 / 181–199. o.

Az MTI ellenőrzésének megkönnyítésére és a Miniszterelnökség tájékoztatására a szerződés szerint az MTI minden híranyagot átad az ME Sajtóosztályának, és az általa küldött táviratok másolatát kívánságra haladéktalanul és mindenkor bemutatja", a Sajtóosztály szerint nem kívánatos hírek közlését mellőzi. A Sajtóosztály által megadott általános szempontoknak megfelelően az MTI külön szortírozta a minden lapnak leadható híreket, külön az ún. bizalmas értesítéseket, melyek csak tájékoztatásra, nem leközlésre szóltak. Készült az MTI munkatársai számára házi tájékoztató, hírösszefoglaló, lapszemle a kormányszerveknek, nagyobb lapoknak, kormánypolitikusoknak. (Valamint egyéb, sajtópolitikai szempontból kevésbé fontos speciális sorozatok.) A szaktárcák az MTI ún. pro domo rovatán keresztül is eljuttatták utasításaikat a szerkesztőségeknek egyes hírek felhasználásának módjáról. Leadták a tájékoztatásra, nem közlésre vonatkozó értesítéseket, a törvényjavaslatok propagálására vonatkozó irányelveket. Ez utóbbiak központi ellenőrzésére a Minisztertanács felújította 1939-ben az 1933-as határozatát, mely szerint a törvényjavaslatok szövegeit a parlamenti benyújtás előtt az ME Sajtóosztályára kell beadni, ahol a szövegezést és a magyarázatokat elkészítik.

48 Ez a határozat kiegészítette a már említett rendelkezést, hogy a szakminisztériumok az ME Sajtóosztály előzetes ellenőrzése nélkül felvilágosítást sem adhatnak fontosabb kérdésekben a külföldi újságíróknak, laptudósítóknak. Az MTI felügyeletében a VKF igyekezett magának önálló hatáskört biztosítani. Utasította az MTI elnökét, hogy a híranyagot még a Miniszterelnökségnek való benyújtás előtt adja át ellenőrzésre. A VKF majd eldönti, mely hírek sértik a hadviselés érdekeit, ezért még a kormány tagjai számára sem adhatók ki. Ezt Kozma Miklós, mint illetéktelen beavatkozást, visszautasította. Teleki is hasonlóan foglalt állást, az MTI és a kormány közötti szerződésre hivatkozva. Éppen ebben az időben fordult elő, hogy egy kisebb erdélyi magyar katonai akcióról a kormány tagjai is csak az MTI-n keresztül értesültek.

49 Minthogy a szakminiszter a sajtóügyek terén a miniszterelnök volt, a szaktárcák az ME Sajtóosztály felügyeletével és irányításával dolgoztak. Közülük a belügyminiszter, a kereskedelem és közlekedésügyi miniszter és az igazságügyminiszter tevékenységét kell kiemelnünk. A belügyminiszter hatáskörébe a hazai sajtóval kapcsolatos sajtórendészet, a kereskedelemügyi miniszterébe a külföldi lapok beengedésével illetve kitiltásával kapcsolatos feladatok tartoztak. A belügyminiszter intézkedett más tárcák javaslatára vagy saját minisztériuma alá tartozó szervek és magánszemélyek javaslatára a sajtótermék betiltásáról, elkobzásáról, és kezdeményezte a külföldi lapok kitiltását is. A Teleki-féle koncepciókat valló belügyminiszter nem tett annyit a nyilas propaganda meggátolására, mint amennyit a szélsőjobboldal visszaszorítását ígérő és követelő beszédei után tőle várni lehetett volna. A nyilasokkal szembeni lényeges intézkedése napilapjuk 3 hónapos betiltása volt a választások idején, de belpolitikai okokból később nem tiltottak be nyilas lapokat. Az igazságügyminiszter jogszabályalkotása a sajtó terén a miniszterelnöki és egyéb miniszteri rendeletekként kiadott sajtórendészeti intézkedések előkészítésére terjedt ki, valamint az általa 1940-ben benyújtott sajtótörvényjavaslat kidolgozására. A sajtó194