Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - Gál Judit: A sajtópolitika irányítása a Teleki-kormány idején, 1939–1941 / 181–199. o.

meg. Törölni kellett volna az ellenzék minden tiltakozását, észrevételét a kormány kül­politikai koncepciói miatt. Az imrédysták és nyilasok 1940 tavaszi általános támadása idején a vezérkari főnök németellenes propagandával vádolta Csáky külügyminiszternél a sajtóellenőrző bizottságot és a kormány sajtópolitikáját, mert átengedik a francia és angol híreket, melyek a németek győzelmi jelentéseivel sokszor ellentétesek voltak. A helyzet ismeretében a németek a magyar sajtó elleni panaszaikkal többször Werth Henrik vezérkari főnökhöz fordultak, aki a budapesti katonai attasé panaszát sürgősen és támogatólag továbbította a Külügyminisztériumnak. 44 Néhány nappal Jugoszlávia magyar megtámadása után, már a Bárdossy-kormány idején a Miniszterelnökség és a Külügyminisztérium Sajtóosztálya valamint a magyar és a német vezérkari főnökség képviselői közös értekezleten megállapodtak a két vezérkar együttműködéséről a pro­paganda területén. Külön német katonai hírügynökség felállításába a miniszterelnökség most sem egyezett bele. Megállapodtak, hogy a magyar sajtó minden német hírnek nyitva áll, melyet a németek a magyar VKF útján a Külügyminisztériumnak eljuttatnak 45 Teleki életében a magyar Külügyminisztérium még vissza tudta verni a vezérkar kísér­leteit, hogy a Magyarországon lévő külföldi tudósítók távirati- és telefontudósításaiból a „német és olasz katonai érdekekre sérelmes" híradásokat a VKF cenzorai töröljék, és hogy a posta minden közleményüket 8 napra visszatartsa. Ezek az intézkedések lehe­tetlenné tették volna a külföldi laptudósítók munkáját, miközben az ME Sajtóosztálya éppen a Balkánról kiszorult laptudósítók budapesti letelepedését és hírszolgálatát sze­rette volna elősegíteni. A Külügyminisztérium közbenjárására a külföldi tudósítók szá­mára érkezett táviratokat és leveleket cenzúrázás után a katonai ügyészségek haladék­talanul eljuttatták a címzetteknek. A külföldi tudósítók által küldött leveleket, táviratokat a tudósítók először egy kül­ügyi tisztviselő lakására vitték fel, akinek láttamozása után a katonai cenzor — cenzú­rázás után — haladéktalanul továbbitatta a postával a híranyagot. 46 A cenzúra mellett a másik fő terület, ahol a különböző sajtóiiányító szervek egymást kiegészítve vagy egymás lépéseit keresztezve felléptek, a Magyar Távirati Iroda volt. Az MTI feladata volt a magyar állam híranyagát a kormány által meghatározott helyre összegyűjteni, a magyar sajtót és a kormány szerveit a külföldi eseményekről tájékoz­tatni. Felügyeletét az ME Sajtóosztálya látta el. Működését a kormány és az MTI között 1921-ben, majd ennek felújításaként 1941-ben kötött szerződés szabályozta. 47 Eszerint a „hírközlési szolgáltatásokat az MTI az m. kir. kormány irányelvei szerint és ellenőr­zésével köteles lebonyolítani, és az ellenőrzéssel kapcsolatban az m. kir. kormány által esetleg kért felvilágosítást haladéktalanul és kwneritően megadni". Az MTI munkájával a „keresztény Magyarország nemzeti érdekeit szolgálja", a hírszolgálatot „kizárólag nemzeti irányban látja el". Az MTI a kormánynak csak un. félhivatalos hírügynöksége volt. A Miniszterelnökség az MTI vezetőinek kívánságai ellenére sem volt hajlandó a szerződésbe a kizárólagos hírszolgálatot bevenni. Előállhat olyan helyzet, amikor fontos eltitkolni, hogy a kormánytól kiszivárogtatott hírről van szó — indokolta álláspontját feletteseinek a Sajtófőosztály. A kormány hírszolgálatában jelentős szerepe volt a Buda­pesti Tudósítónak is. 193

Next

/
Oldalképek
Tartalom