Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - Gál Judit: A sajtópolitika irányítása a Teleki-kormány idején, 1939–1941 / 181–199. o.

elnököt képviseli.

27 1940 tavaszán, a nyilasok és az imrédysták általános Teleki-ellenes támadása idején felújíttatta a minisztertanács 1933-as határozatát: ,^4z egyes tárcák a maguk feladatkörébe tartozó ügyekről, sem politikai jellegű, sem szakszerű információkat nem adhatnak a sajtónak, mielőtt ezek szövegét vagy tartalmát a Miniszterelnökség Sajtóosztályával nem közlik. Külföldi laptudósítóknak adott nyilatkozat vagy külföldi lap rendelkezésére bocsátott cikk vagy egyéb közlemény közzététele előtt a Külügyminisztérium Sajtóosztályának mutatandó be." Nyilatkozat adása előtt a külföldi laptudósítóktól a külügyben információt kell kérni. Teleki a javaslatát azzal indokolta, hogy összhangba kell hozni a hivatalos kommünikéket.

28 A magyar revíziós propaganda irányításában Telekinek már nagy gyakorlata volt. Mint földrajztudós vezette a párizsi béketárgyalásokra készített néprajzi térkép és memorandum tervezését, a tárgyalásokon a magyar delegáció egyik szaktanácsadója volt. A néprajzi térképen a magyar-lakta területeket jelölő piros szín a Kárpátmedencében annyira túltengett, hogy elnevezték „vörös térkép"-nek. Teleki alapította a revíziós célokat szolgáló Államtudományi Intézetet, a Szociográfiai Intézetet. 1938-ban a komáromi tárgyalásokon mint fődeíegátus vezette a magyar delegációt. Az ellenforradalmi rendszer régi, kipróbált harcosa volt, a bécsi Antibolsevista Comitétől, a szegedi ellenforradalmi kormánytól kezdve híven szolgálta a Horthy-rendszer célkitűzéseit. Élete legfőbb céljának nemcsak a kommunista- és szovjetellenes harcot, hanem a szentistváni Magyarország visszaállítását, Erdély visszaszerzését tekintette. Ennek érdekében elítélte a „vadmagyar" visszamagyarosítani akaró nemzetiségpolitikai törekvéseket, a belső kormányzati struktúrát felforgatni akaró nyilas és nemzetiszocialista szervezkedést, mely az állam fenntartását veszélyeztette. Parlamenti bemutatkozó beszédében 1939ben büszkén hivatkozott arra, hogy első miniszterelnöksége alatt ő szüntette meg a fehérterror vad kilengéseit, a Britannicát, és ő vezette be az első numerus cíausust is. Teleki egyéniségéből következően nem használta fel a sajtót, mint a népszerűség elérésének eszközét arra, hogy a lapokban saját személyének dicsőségét hirdettesse. A kárpátaljai és az erdélyi bevonuláskor róla írt sorok nem annyira személyét, mint magát a revíziót dicsőítették. Miniszterelnöksége 1. évfordulóján kifejezetten megtiltotta a vele való foglalkozást, feltehetően azért is, mert a nyilas ellenzék kritikája, de még híveinek dicsérete is kellemetlen helyzetbe hozta volna lavírozó politikáját. Saját maga azonban a sajtópolitika kis és nagy kérdéseiben egyaránt hallatta szavát, és több cikket írt a kormánysajtóban. A háború kirobbanása után elkészített miniszterelnökségi sajtóirányelvek bevezetőjében a korabeli hírlapírók felismerni vélték Teleki stílusának jegyeit.

29 A cenzúra bevezetése utáni hetekben átnézte a már kicenzúrázott oldalakat, zöld ceruzával megjegyzéseket írt rá. El is nevezték zöldceruzás cenzornak.

30 Részletesen, példákkal ellátva megírta a kormánysajtó és a pártsajtó hangjának, propagandájának irányelveit, hogy a kormány napilapjai, az Országépítés és a Pártépítés, ha ugyanazt írják is (az emberek általában úgyis csak egy lapot olvasnak), de sajátos hangnemben tegyék. Fontosnak tartotta, hogy ne dicsérjék túl a kormány minden tettét, és a napilapok színesek, egyéni ízűek legyenek.

31 Intenciói kevéssé valósultak meg. Egy Horthynak küldött beadvány „siralmasan üresnek" találta a kormány sajtót. 190