Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - Gál Judit: A sajtópolitika irányítása a Teleki-kormány idején, 1939–1941 / 181–199. o.

Teleki újságcikkeiben legfontosabbnak a revízió szolgálatát tartotta. A kormány nemzetiségpolitikája magyarázatát két német nyelvű cikkben is kifejtette,

32 hogy ezt az atyai, más népeket nem erőszakosan elmagyarosító, hanem türelmesen a felemelkedés útjára vezető politikáját a külföldi számára vonzóvá tegye. írásai egy-egy nagy egyházi ünnepre jelentek meg. Valamelyik kormánylap számára írt cikkét a többi kormánylap is átvette, a nem kormány sajtó részleteket közölt belőle. írásaiban a nemzeti és keresztény gondolat,

33 a vallásos hit fenntartásával kívánt védekezni a kommunista eszmék ellen.

34 A választáskor pártját mint a nemzet előtt álló kettős feladat megoldására alkalmas egyetlen pártot ajánlotta, mely képes ,ft nemzet épségének és függetlenségének megóvására".

35 A nyilasokkal és a volksbundistákkal szemben az ősi magyar alkotmány védelmére szólított. A külön magyar célok megoldásának „magyar útját' vallotta, az idegen eszmék importálásával szemben az „ősi magyar út" folytatását hirdette. A magyar józanságra hivatkozott, mely a felszínen játszik mindenféle eszmékkel és rendszerekkel, de azért nyugodtan járhatja a maga magyar útját, kívül maradhat a háborún, alkotmányosan oldhatja meg feladatait.

36 Cikkeiben nem szólt nyíltan a nyilasok és nemzetiszocialisták térhódítása nyomán támadt veszélyről, sem a németekkel szembeni külön magyar igények, sem a területi hódítások és az állam megtartása érdekében követelt fegyveres semlegesség elvéről. Csak célozgatott és utalt „mindenféle rendszerekre" és „más államokra". Az ország miniszterelnöke, aki maga is így írt, az újságírók számára sem tette lehetővé a nyílt kiállást az ország függetlensége mellett, a nyilasok ellen. Híven jellemzi ezt a stílust Zsolt Bélának a moszkvai Új Hangban megjelent glosszája: Magyarságunk bizonyítására alkalmazzuk állandóan a magyar jelzőt, és dicsérjük minden ellenforradalom győzelmét, bárhol van a világon, mert ezzel is „közelebb kerül a Hargita''.

37 * A sajtóirányítás feladatai a különböző szervek között összekapcsolódtak. Egyes kérdések vitelében mindegyiknek megvolt a maga sajátos területe, melyek kiegészítették egymást, a legfőbb szervező és irányító, a Miniszterelnökség Sajtóosztályának felügyeletével és vezetésével. Különösen együttműködött a két legfontosabb szerv, a külügyi és a miniszterelnökségi sajtóosztály, pl. az államközi kapcsolatok, sajtóegyezmények tervezeteinek megtárgyalásánál, a magyar sajtó külpolitikai irányelveinek kidolgozásánál. A Miniszterelnökség felügyelete alá tartozó Budapesti Sajtóellenőrző Bizottságban a legkevesebb ellentét a külügy és a miniszterelnökség cenzorai között volt. Egy-egy alapítási kérelem elbírálásánál vagy betiltási javaslatánál a vidéki lapokról a főispán véleményét kérték ki, a nemzetiségi és külföldi sajtónál a Miniszterelnökség Nemzetiségpolitikai Osztályának állásfoglalására is támaszkodott az MR Sajtóosztálya. A Honvédelmi Minisztérium, a Vezérkari Főnökség az újonnan visszacsatolt területekre kidolgozott laprevíziós tervét az ME sajtóosztályával együtt állította össze, végrehajtása a katonai közigazgatás feladata lett. A VKF sajtóirányelvei a katonai közigazgatás területén lényegében a miniszterelnökség 1939-es irányelveit ismételték meg, a katonai vezetés türelmetlen nacionalizmusának megfelelő színezettel. Együttműködtek az egyes szervek, intézmények, sőt társadalmi szervezetek, a külföldi lapok szállítási joga megvonásának kezdeményezésében és megvalósításában, és a magyar lapok betiltásában is. 191