Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - Erdős Ferenc: A sárbogárdi járás főszolgabírájának tevékenysége az őszirózsás forradalom idején: 1918. október 31.–1919. március 21. / 11–20. o.

Korniss főszolgabíró a forradalom győzelmét követő napok eseményeiről feljegyzést készített. Papírra vetette a birtokosok, bérlők, elöljárók jelentéseit, az események lényegét és intézkedéseit is rögzítette. E fontos dokumentumokból megállapítható, hogy november 10-e után jelentősebb mozgalomra nem került sor. A járás községeiben és pusztáin forgószélként végigsöprő forradalom fő részesei a hazatért katonák, a nyomorgó, éhező nincstelenek voltak. Rájuk újabb megpróbáltatás: törvényszéki eljárás, majd börtön várt. November 15-én kelt az a főszolgabírói rendelet, amely az elöljárók kötelességévé tette, hogy a ,/osztogatók"-at és más bűntettek részeseit kísérjék a fogházba. Az utasítás végrehajtásában jelentős feladat hárult a — vidéki forradalom napjaiban háttérbe szoruló — csendőrőrsök személyi állományára is. Az eseményekkel párhuzamosan, de a legtöbb községben a népharag elcsitulta után került sor a Magyar Nemzeti Tanács helyi bizottságainak megalakulására. A forradalom sodrában létrejött testületek feladata a vagyon- és közbiztonság megszilárdítása — a nemzetőrség, népőrség felállítása — volt. Jóllehet a helyi bizottságok nem voltak alárendelve a főszolgabírónak, tevékenységüket a Nemzeti Tanács Fejér megyei Bizottsága irányította több-kevesebb sikerrel, mégis lényeges kérdésekben — közbiztonság, közellátás, nemzetőrség, népőrség — rendszeres kapcsolat alakult ki a testületek és a főszolgabírói hivatal vezetője között. Az együttműködést az is elősegítette, hogy több helyütt a jegyző, a képviselőtestületi tagok egyike, vagy a helyi értelmiség vezetője állt a bizottság élén. Alsószentivánon a helyi bizottság megalakulását a képviselőtestület szorgalmazta: november 3-i ülésükön csatlakoztak a Nemzeti Tanácshoz, s elhatározták a polgárőrség megalakítását is, amelynek megszervezésére csak egy héttel később került sor. Alapon Kuthy Géza református lelkész vezette a testületet, a nemzetőrök parancsnoka Koller Iván főhadnagy volt, s november 4-én 30 fegyvert kértek a főszolgabírótól, mert a hazatérő katonák fenyegetően léptek föl. Vajtán a pálfai „zendülés" siettette a nemzetőrség és a nemzeti tanács megalakulását. A községháza udvarán gyülekező „választó közönség" 20 tagból álló bizottságot hozott létre. Graffy István jegyző döntő szerepet vállalt „a demokratikus gondolkodású polgárokból" álló testület megalakításában, őt választották a bizottság elnökévé, de Graffy megtartotta jegyzői hivatalát is. Létrehozták a nemzetőrséget, melynek megszervezése nem okozott nehézséget, ugyanis a hazatért és önként jelentkező katonákból 42 fős fegyveres alakulatot szerveztek. Elkészítették szolgálati beosztásukat is, amelyből megállapítható, hogy a vasútállomáson 2, a községben nappal ugyancsak 2, az esti órákban pedig 4 fő teljesített szolgálatot.

7 Kalózon is megalakult és eredményesen tevékenykedett a Nemzeti Tanács helyi bizottságának 12 tagja, akik között 5 katona is volt. A testület munkájának középpontjában a polgárőrség — létszáma november 8-án 75 fő — és a közellátás állott. Mindkettő szoros kapcsolatban volt a közbiztonsággal. E szempontból az utóbbi volt a döntő, mert a nagyközség lakói - létszámuk: 4450 — közül többen rongyokban, mezítláb jártak, só, gyufa és petróleum pedig nem volt kapható a helységben.

8 15