Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - Kovács Kálmán: A Magyarországi Tanácsköztársaság visszhangja kilenc európai tőkésország sajtójában / 119–148. o.

leszereléséről, mely a legyőzött népeknek a jobb jövőbe vetett reményét is elveszi, nem lehet tartós. Tévednek a párizsi imperialisták, ha komolyan hiszik, hogy az „emberek milliói egész életükben csak a háborús nyerészkedők kis csoportjának fognak robotolni". Akár háborús bűnös Németország, akár nem, ezt a belenyugvást ott elérni nem lehet és ha a „szerződést ma kikényszerítik, holnap meg fogják azt szegni, mert ellenkezik az emberi természettel". A többi híranyag is ebben az irányban igyekszik befolyásolni az olvasókat. Március 24-én az első budapesti jelentés már tartalmazza azt a megjegyzést, hogy a forradalmat az antant okozta, mert az irányítást Franciaországnak engedte át és a francia politikusok kétségbeesésbe kergették Magyarországot. Ez a politika szöges ellentétben van Bismarck politikájával, amely másként bánt a legyőzött ellenséggel (1860, 1870), mert tárgyalóképes, nem pedig éhségtől lázadó lakosság által befolyásolt ellenféllel akart békét kötni. Jellemző a Berliner Tageblatt március 314, Hágából keltezett jelentése, melyben a német keleti határok és a magyar kérdés összefüggését taglalja a békekonferencia előkészítő tárgyalásainak alapján. A lap azon a véleményen van, hogy a Danzig-i kérdést és a „Saar—Gebiet" sorsát a hágai konferencia résztvevői nem tekintik elsőrangú fontosságú politikai ügynek, mert a magyarországi események lekötik minden figyelmüket. A tudósító értesülései szerint az orosz csapatok már Magyarországon vannak(!), a magyar hadsereget az Oroszországban maradt német hadianyaggal szerelik fel s lehetségesnek tartja, hogy a bolgárok csatlakoznak a magyar tanácshatalomhoz. Miközben Foch tárgyal a cordon sanitaire ügyében a románokkal és a görögökkel, a forradalmi mozgalom erősödik Romániában, Csehszlovákiában és Szerbiában egyaránt. Az antant vezetői eddig nem határoztak. A katonai körök sürgetik a fegyveres intervenciót, nehogy a Rajnánál kelljen harcolniuk a bolsevizmussal; de a politikusok nehezen szánják rá magukat az intervencióra. Valószínű egyébként, véli a lap, hogy az angol liberalizmus sem képes változtatni a békeszerződés tervezetén, mely Németország életfeltételeit nem veszi számba; a szerződés aláírását mielőbb el akarják érni. Németországban — írja a tudósító — bizonyos körökben azt a lehetőséget, hogy az ántánt a már biztos zsákmányt a legutóbbi események nyomására elejthetné, nagyon is túlértékelik. Az ántánt létkérdésnek tartja, hogy az újjáépítés a németek költségére történjék s ezt a békeszerződés biztosítja.

33 b) Ausztria „A bolsevizmus Bécs város kapui előtt" címmel, 1919. március 23-án a Neue Freie Presse vezércikkben elemzi a magyar eseményeket. Azzal kezdi fejtegetését, hogy nem helyi eseményekről van szó, mert összefüggései vannak a „párizsi diktatúrával", amely életképes nemzeteket akar felőrölni. A láng, mely Budapesten „a szociális forrongásokból tört fel", a hosszú háborúban felőrölt és az orosz befolyásra reagáló Balkánt is meggyújtja. Marosvásárhelyről vasútvonal vezet Kelet-Galíciába s onnan Ukrajnába, ahol már most a baráti kapcsolatokról tárgyal a magyar bolsevikok követe; a magyarok 136