Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - Andrássy Antal: A Tanácsköztársaság funkcionáriusai ellen folytatott megtorlás: büntetőperek Somogyban, 1919–1920 / 109–118. o.

március 21. napja óta kiadott rendelkezések hatályukat vesztik és a bíróságok és államügyészségek az említett napon fennállott szervezetükben és személyzetükkel működésüket ismét megkezdik."

6 Kaposváron, szinte a rendelet megjelenésével működni kezdtek a régj polgári ügyészi és bírósági szervek. Ennek titka pedig az volt, hogy szinte kivétel nélkül a polgári köztársaságtól átvette a tanácshatalom a bírókat és ügyészeket. A Tanácsköztársaság idején például vádbiztosi teendőket látott el dr. Révy László az ügyészség vezetője és valamennyi államügyész. Hasonlóképpen végig funkcionált az ekkor megalakított rögtönítélő ötös tanács valamennyi tagja is. A Tanácsköztársaság fennállása alatt a megyében 135 politikai ügyet tárgyaltak, melyből 93 elmarasztaló és 52 felmentő ítélet volt. Halálos ítéletet nem hoztak.

7 Az egymást követő ellenforradalmi kormányok 1919 augusztus elején egyre szigorúbb büntetőrendelkezéseket hoztak. Augusztus 19-én a törvénykezés ideiglenes szabályozásáról szóló, 4038/1919. ME. és ugyanezen a napon a kiegészítését tartalmazó 4039/1919. ME. számú rendeletek megerősítették a régi bírói és ügyészi szerveket, viszont korlátozták a korábbi hatályos jogszabályokat, így a vizsgálat mellőzhetőségét.

8 Az esküdtbíróságok szüneteltetésével a fenti rendeletek a „háború idejére" 1919. őszén kiterjesztették az első világháború előtt keletkezett háborús gyorsított eljárást, a rögtönbíráskodást. Kaposváron 1919 augusztusában a katonai hatóságok falragaszokon kérték a lakosságot, hogy jelentsék fel a Tanácsköztársaság részvevőit. Teljes diszkréciót ígérve, a lakosság hazafias, vallásos érzületeire hivatkozva kérték, különösen a vezetőkre, a vörösőrökre, a parancsnokokra a terhelő szóbeli, vagy írásos adatok eljuttatását.

9 Hasonló jellegű felhívás jelent meg az Új-Somogy című napilap 1919. szeptember 4-i, illetve 7-i számában. Ekkor a Latinca ún. készültségi karhatalmi század tagjainak perét kezdte tárgyaim a rögtönítélő törvényszék. Mivel kevés terhelő bizonyíték gyűlt össze a bírák asztalára, sokat reméltek a lakosság bejelentéseitől. Sajnálatos módon ha nem is nagyszámban, de érkeztek bejelentések, elsősorban a polgári körök részéről. A bejelentéseket az „. . . elkövetett rablások, gyilkosságok és egyéb erőszakosságokról mint szem és fültanúk tudomásul bírnak" kérték. Sőt a Tamási, Lengyeltóti, Szakcs és Nagyatádon lezajlott ellenforradalmi megmozdulások leverésében részt vett vörösőrök feljelentését is várták.

10 Augusztus derekán úgy az ügyészségen, mint a törvényszéken lázas munka folyt a tanácsköztársasági résztvevők ellen. A rögtönítélő, gyorsított eljárásjogi alapját a 4039/1919. ME. számú kormányrendelet alkotta. A példátlan szigorúságú rendelet a Tanácsköztársaságot meg nem történtté, törvénytelenné nyilvánította és a résztvevőket jogbitorlással, hivatali, hatósági jogkört színlelő bitorlóknak nyilvánította. Ennek szellemében készült az első vádirat is Kaposváron a Latinca század első perében, szeptember 10-én. A 46 vádlott vöröskatona ügyében dr. Révy László megyei ügyész a következőket mondotta: „Véleménye szerint a proletárdiktatúra összes rendeletei törvénytelenek voltak, és így minden végrehajtóközeg bűnös. A konkrét bűncselekmények sorozata nem teljes, mert a közönség indolens, és a sok panasz után most nem siet a hatóság segítségére ... Végül kéri a bíróságot, hogy üsse rá a pecsétet arra, hogy a proletárdiktátorok 111