Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 2. szám - ADATTÁR - Seereiner Imre: Úriszéki bíráskodás a Károlyiak salánki uradalmában a XVIII. század végén / 399–416. o.

Az 1809. évi úriszék megállapítja, hogy az úrbéri ügyek közül a legfontosabb az irtásföldek kifizetése. Az uradalmi fiskális bemutatja a földmérő jelentését, amelyet a lakosok irtáslevelei alapján készítettek. Az irtások osztályba sorolását ez alapján javasolja. Kéri, hogy az ismertetés idejére a főszolgabíró és esküdtje hagyják el a termet. Az úriszék megállapítja, hogy a földmérő jelentése megfelel a lakosok leveleinek. A főszolgabírót és esküdtjét kiküldik a helyszínre, hogy az osztályba sorolást végezzék el és a vizsgálatuk eredményét másnap írásban közöljék. Az úriszék elrendeli az iratok megőrzését is. (14) Az uradalmi fiskális felhívja a falu lakosságának figyelmét, hogy irtásleveleiket — ha még van — adják be, mert azokat később nem veszik figyelembe. A lakosság egyhangúan úgy nyilatkozik, hogy több irtásföldjük nincs. A fiskális ezután azt javasolja, hogy földjeiket egységesen a III. osztály bérezése szerint térítsék meg. A lakosság ezt nem fogadja el. Kérik, hogy minden földet vizsgáljanak meg a helyszínen és a térítés differenciált legyen. Az uraság ezt a javaslatot elutasítja, így a végső döntést a bíróságnak kell meghoznia. (15) Az 1811-ben tartott úriszék is tárgyal földügyet. Az uraság alsókaraszlói zsellérei a Vidrás erdőben az uraság tisztjének engedélyével irtást végeztek. Kérik az úriszéket, hogy ezen földek birtokában hagyja őket, mivel a határuk olyan szűk, hogy abból nem tudnak megélni. Döntés; az uraság curiális erdőihez tartozik a Vidrás erdő is, ott pedig nem köteles a zselléreknek földet engedni. Különben is a kérelmezők csak 18 napot szolgáló zsellérek, így nekik külső földbeli birtok nem jár. A kérelmezők ott csak a tisztek elnézése folytán használhattak földet. Most tehát kötelesek a földet visszaadni. Igényt tarthatnak viszont az irtással végzett munkájuk ellenértékére. A járási szolgabírót bízzák meg, hogy a helyszínen (becsű útján) ezt az összeget meghatározza. (16) A salánki orosz eklézsia közössége kéréssel fordul az úriszékhez: mivel a pap telke nagyon kicsi és ott nemcsak ő lakik, hanem a templom is ott áll, a kántor telkét adják a papnak, a kántor pedig kapjon más területet. Az úriszék a pap telkét elég nagynak találja (14,89 öl), annál többet nem ítél meg. A kérelmezőnek ajánlja, hogy kérésével forduljon az uradalmi fő tisztséghez, vagy a grófnéhoz. (17) Mindössze egy-egy borméréssel, illetve húsméréssel kapcsolatos ügy került a salánki úriszék elé. 1785-ben Fekete-Patak helység kéri Szent Mihály napjától Szent György napjáig a bor kimérésének engedélyezését. A gazdák álláspontja: aSalánk és Fekete-Patak közötti szőlőhegy közös használatú, nem pedig kizárólag Salánké, valamint az Urbárium nem érintette a már régóta meglevő bormérési jogukat, ezért azt az úriszék által megerősíteni kérik. Az úriszék ezzel szemben négy esküdt tanúval is bebizonyítja, hogy a szőlőhegy kizárólag Salánkhoz tartozik, tehát nem közös használatú, a kilencedet is kizárólag a salánki földesúr szedi. Az úriszék hivatkozik arra, hogy korábban is a salánki úriszék járt el a vitatott területtel kapcsolatos ügyekben, (pl. 1778-ban) tehát azt mindig Salánkhoz tartozóként kezelte. Hivatkozik az Urbárium rendelkezésére, amely szerint, ha a. község határában szőlő nincs, fél évig nem ületi a borkimérés, csak Szent Mihály napjától karácsonyig. (18) 401