Levéltári Szemle, 28. (1978)
Levéltári Szemle, 28. (1978) 1. szám - ADATTÁR - Centgraf Károly: Budától Kőszegig: Radvánszky Albert országos koronaőr emlékirata / 65–69. o.
A koronaőrség A koronaőrség katonai testület volt, létszáma koronként változott. Az 1625. évi XXVI. törvénycikk az őrség létszámát 50 fő magyar és 50 fő német gyalogos várkatonában állapította meg és a magyar koronaőrök, illetve várkapitány fegyelme alá helyezte őket. Az 1715. évi XXXVIII.törvénycikk a koronaőrök feladatává teszi, hogy a korona őrzésére rendelt katonákat hívségben és jó fegyelemben tartsák. Az 1896. évi honvédelmi miniszteri rendelet szerint a magyar királyi koronaőrség a honvédség állományából alakított önálló katonai testület. Parancsnokát a honvédelmi miniszter előterjesztése alapján — aki előzetesen az országos koronaőröket meghallgatja — a király - a közjogi provizórium alatt a kormányzó — nevezte ki. Az 1928. évi XXV. törvénycikk - a többévszázados gyakorlatot e részben érintetlenül hagyva - kimondja, hogy a koronaőrségnek az országos koronaőrök által kiadott szolgálati és őrállási utasítások szerint kell szolgálatát ellátni. A korona 1944-es menekítése 1944-ben Radvánszky Albert és Perényi Zsigmond voltak az országos koronaőrök. A koronának esküjük és meggyőződésük szerinti biztonságba helyezésére tett lépéseiket Radvánszky Albert - eddig publikálatlan - emlékiratban örökítette meg. A koronaőrnek, mint hivatalból is legilletékesebbnek emlékiratát az alábbiakban közöljük. Budától Kőszegig Amióta szegény hazánk az ellenséges haderők felvonulásának színhelyévé vált és attól lehetett tartani, hogy az egymással szembenálló német és orosz haderők összecsapása a fővárost sem kíméli meg, koronaőrtársammal, Perényi Zsigmond báróval - a közhangulatban megnyilvánult nyugtalanság hatása alatt is - állandóan azon töprengtünk, hogyan óvhatnók meg legbiztonságosabban a háború viszontagságos következményeitől a Szent Koronát és vele együtt a többi koronázási jelvényeket. Ilyen körülmények között indult meg a Kormányzó utasítására e tárgyban az eszmecsere Lakatos Géza miniszterelnök és köztünk koronaőrök között. A megbeszélés folyamán három megoldási mód látszott célravezetőnek. A Szent Koronának a budapesti pápai nuncíaturán a pápa oltalma alá helyezése, vagy az ország valamely biztonságosnak minősíthető helyére pl. Veszprémbe elszállítása, végül Budapesten a várban leendő elásása. A miniszterelnök kezdeményezésére 1944 októberének első napjaiban koronaőrtársammal felkerestük Angelo Rótta nunciust, aki, miután látható érdeklődéssel meghallgatta előadásunkat, hálára kötelező módon kilátásba helyezte, hogy kérésünk szükség esetén leendő teljesítése érdekében a pápának előterjesztést tesz. Tekintettel azonban arra, hogy a helyzet gyors intézkedést kívánt, míg a diplomáciai tárgyalások aránylag hoszszabb időt igényeltek volna, erről a tervről le kellett mondanunk. Egyébként a nunciatura pincéi sem látszottak teljesen megfelelőnek erre a fontos célra. Miután a Szent Koronának az ország valamely biztonságosabb helyére, esetleg Veszprémbe való szállításának gondolata sem volt minden tekintetben megnyugtató, a harmadik megoldási mód mellett döntöttünk. Rövidesen találtunk a várban a Szent Korona óvóhelyéhez közel megfelelő helyet, ahol - mintha megéreztük volna a 15-én bekövetkezett eseményeket - a Szent Koronát október 10-én este a sötétség leple alatt elástuk. A sok izgalommal járt ezen eljárás részleteit az alábbiakban ismertetem. Október 10-én a déli órákban felkerestük Lakatos Géza miniszterelnököt, hogy az elásás időpontját megbeszéljük. A miniszterelnökkel megállapodásunkhoz híven aznap este találkoztunk a Szent Korona óvóhelyén. Ott fogadalmat tettünk a titok megőrzésére, majd — a normális viszonyok között szokásos közjogi formalitások mellőzésével - kiemeltük a Szent Koronát a ládából, hogy az előre elkészített helyen elássuk. A kiemelés előtt a láda zárát borító vásznat odaerősítő pecsétek közül kettőt el kellett távolítanunk, ami nagy elővigyázatot igényelt abból a szempontból, hogy az újból alkalmazandó pecsét az eltávolítottnak hű mása lehessen. Látván, hogy ez a művelet a pecsétek újbóli alkalmazásánál segédkező koronaőrségi altisztnek nem sikerül, én vállaltam a feladat teljesítését. Érdekes epizódról kell itt megemlékeznem. A jelenvoltak egyhangúlag tett megállapítását, hogy a pecsét újbóli alkalmazása kifogástalanul sikerült, megdöntötte az esteli őrséget felváltó reggeli őrség egyik tagjának a kémlő nyíláson át tett az a megfigyelése, hogy az egyik pecséten némi elváltozás észlelhető. Az őr megfigyelését azonnal jelentette az őrség parancsnokának Pajtás Ernő ezredesnek, akinek tapintatos módon sikerült az őrt megnyugtatnia, úgy, hogy a kérdés nem vert nagyobb hullámot és a nyilvánosságra nem szivárgott ki semmi. 66
