Levéltári Szemle, 28. (1978)
Levéltári Szemle, 28. (1978) 1. szám - ADATTÁR - Nékám Edit: A balassagyarmati rabdolgoztató intézet működése, 1830–1848 / 85–90. o.
Az intézet vezetője az intézeti igazgató volt, akit a közgyűlés bízott meg, ezt a tisztséget 1830-tól 1841-ig Kubinyi Ferenc töltötte be, 1841 -ben Huszár Károlyt bízták meg a feladattal. (Mindkettő résztvett az 1843. évi büntetőjogi törvényjavaslatok albizottság! tárgyalásain Nógrád megye küldötteként. Kubinyi Ferenc a börtönügyi törvénytervezet tárgyalásán ismertette a bizottsággal a balassagyarmati dolgozóházban tapasztaltakat.) (16) Az igazgató és a pénztáros feladataikat fizetség nélkül látták el. A tizennyolc évi fennállás alatt elért jelentős gazdasági siker, a dolgozó rabokkal szembeni bánásmód fokozatos javulása a két igazgató lelkiismeretes munkájának eredménye, akik a reformkori Nógrád megye kiemelkedő alakjai voltak. Az intézetet végsősoron az alispán irányította, munkájának megkönnyítésére egy állandó, a közgyűlés tagjaiból álló bizottságot neveztek ki, amely negyedévenként szemlét végezve ellenőrizte a termelést, jelentést adtak az alispánnak a szemlén tapasztaltakról, aki azután erről évenként tájékoztatta a közgyűlést. (17) Valójában az első összefoglaló jelentés a dolgozóházról csak 1836-ban került a közgyűlés elé, amelyben az 1830—1835. évek eredményét összegezték. A dolgozóház gazdálkodása, pénzügyi helyzete A rabdolgozó gazdasági helyzetéről képet alkothatunk a fellelhető közgyűlési beszámolókból (1836,1841, 1842,1847) valamint az intézeti iratok között található számlákból. Az első, 1836-os összefoglaló jelentés az előzetes terveket felülmúló gazdasági sikerről számolhatott be a közgyűlésnek. A felállításhoz a megyei nemesek által hitelezett összeg 11103 fr. 1 1/2 x tett ki, a raktárakban lévő elkészült termékek értéke, a kintlévő, még be nem fizetett tartozások összege, a pénztárban található készpénz együttesen 17 308 váltóforint 59 1/2 x, így a haszon, négy és félév eredménye: 6 205 forint 58 x. A műhelyek berendezéseinek értékét az udvaron lévő kallómalom értékével együtt 725 forintra becsülték. (18) A rabműhelyekben folyó termelés igen alacsony színvonalú kézi munkával folyt. A szinte ingyenes munkaerő, a csekély ráfordítások miatt termékeiket jóval olcsóbban adhatták el, így igen magas hasznot értek el. A pénztőke gyors ütemű növekedése lehetővé tette volna a termelés további bővítését, a színvonal javítását, a kézimunka fokozatos gépesítését, azonban termelési eredményeket a munkára fogott rabok számának növelésével, a munka intenzitásának fokozásával kívánták emelni, ez csak rövid ideig éreztette termelés fellendítő hatását, a század 40-es éveinek második felére a dolgozóház lendületes fejlődése lelassult. A felszerelések kezdetlegességét jól jellemzi az 1841. január 16-án a műhelyekben készült leltár: ,,Nagy pokrótz szövő széles szátva, nyüstel, bordával, egész készülettel megér: Két keskenyebb posztó szövő szátva minden készületestől Csővellő egy Kártoló szék 10 db Kártoló 7 pár Kártoló 3 pár új Gyapjú vágó kés egy új Egy gyapjú vágó ótska eltörött kés üfa kettő Róka forgató vasakkal 26 darab jó és egy rossz eltöröt 1 for. 30-val darabját Róka forgató vas nélkül 4 darab . Rókához való 41 vas orsó 30 x-val darabját Orsótartó vashorgok jó karban 37 darab Rókához szükséges kis faszék 30 db Egy fonal vető száltartóval 1830-1835 között az intézet pénztőkéje 6 205 váltóforintra emelkedett, 1840-ben már elérte a 26423 váltóforintot, (20) vagyis megnégyszereződött, a kezdetleges munkagépek száma alig változott, csupán a kezdetben dolgozó 40 rab helyett 60-70-et dolgoztattak. (21) 1846-ban a raboskodó nők foglalkoztatására 30 db orsót, 20 db finom orsót vásároltak, finomabb len és kender cérnát fontak. (22) A szűrposztók minőségének javítására is rákényszerültek, így 1846 novemberétől egy morvái posztómestert fogadott fel a megye, aki havi 16 fr-ért irányította a posztószövést, betanította a munkásokat. Ekkor a vármegye, a cselédei számára készített ruhákhoz szükséges posztót is a rabdolgoztatótól rendelte meg, hogy fellendítse a dolgozóházban folyó termelést. (23) Már 1836-ban javaslatot dolgozott ki az állandó bizottság a haszon felosztásáról. A nyereség egy részét biztonsági tartalék címén az intézet pénzalapjához csatolták, a másik nagyobb részt a rabtartási költségek csökkentésére a megyei pénztárba fizették be. A befizetendő összeg kiszámítását az alábbiak szerint végezték: . g. Egy rab évi tartási költségeként 26 forintot és 21 krajcárt számoltak, ennek egy munkanapra eső része 5 2 g Q 25 forint, 30 forint, 1 forint, 10 7 7 30 3 30 1 2 40 30 4 20 30 1 51 2 30 2 30 "(19) 88
