Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 1. szám - ADATTÁR - Nékám Edit: A balassagyarmati rabdolgoztató intézet működése, 1830–1848 / 85–90. o.

krajcár. Az intézeti ellenőr naponként összeírja a dolgozókat, év végén a dolgozó rabok létszámát összesítette és az egy napra eső rabtartási költséggel beszorozta, ezt az összeget fizették be a megyei pénztárba. A megalakításkor kitűzött célból; a kiszabadultak anyagi segítéséből, a dolgozóknak nyereségből való jutalmazásából nem valósult meg semmi, csak a jobban, szorgalmasabban dolgozók ellátásán javítottak. (24) 1840-ben utasították a felügyelő bizottságot, dolgozzanak ki javaslatot a rabműhelyekben dolgozók fizetségének módjáról, formájáról, de még 1842-ben Sréter János másodalispán, a megye helyzetéről adott jelentésében is, megoldandó feladatként említette. 1848-ig a dolgozőház megszűnéséig nincs adat arról, hogy — az általuk megtermelt haszonból - fizettek volna a dolgozó raboknak. A rabokkal való bánásmód kérdése A fokozódó kizsákmányolás mellett rendkívül nehéz körülmények között dolgozó rabok helyzetén néhány intézkedéssel igyekeztek könnyíteni. A megyei börtönben fogva tartottak taníttatására 1836-ban a balassagyarmati iskolamestert Albl Mátyást szerződtették. A fizetségül kapott 10 öl fáért köteles volt írni, olvasni tanítani a rabokat, az oktatás minden év április 1 -tői a következő év márciusáig tartott. (25) Az oktatás - az 1842. évi alispáni jelentés szerint szép eredményt ért el, 1846-ban, hogy még eredményesebbé tegyék az írás, olvasás tanítását, 50 darab ábécés könyv készítését rendeltek meg, amit a rabdolgozó pénztárából fizettek. (26) Huszár Károly intézeti igazgató javaslatára 1842-ben engedélyezte a közgyűlés, hogy minden teljesen vagyontalan börtönből szabadulót kiszabadulásakor „egy pár fehérneművel" lássanak el, amit a rabműhelyekben készítenek el. (27) A dolgozóház megmaradt számlái bizonyítják, hogy gondoskodtak a dolgozók ruháinak tisztántartásáról, a rabműhelyekben készített posztóból ruhákat, csizmákat varrattak számukra. 1835-ben az elégtelen, hiányos táplálkozás következményeként fellépő skorbut tizedelte meg a rabokat jelentős visszaesést okozva a termelésben. Azért, hogy valamelyest csökkentsék a betegségek miatt a termelésből kiesők számát, rákényszerültek az élelmezés fokozatos javítására is. A balassagyarmati mészárosoktól 1838-1839-ben heti három alkalommal, naponta kb. egy kilónyi mennyiségben marhahúst vásároltak. Ebből a mennyiségből naponta 50-70 embernek készült az ebéd! A hét négy napján az egész napi élelem két font kenyérből és vízből állt, így nemcsak azok böjtöltek, akiket erre ítéltek. A nehéz munka, a rossz táplálkozás, az egészségtelen tömlöcök következményeként a megbetegedések és a halálozások száma igen magas maradt. (1845-ben elkészült Balassagyarmaton a megyei börtön, ahol a régi szűk, egészségtelen pincék után külön cellákban Őrizték a fogva tartottakat, de még 1847-ben is arról számolnak be a közgyűlésnek, hogy a börtöncellák nem fűthetőek, nagyon sok a beteg a rabok között. (28) A további változtatásra nincs mód, ennek okára mutat rá Sréter János másodalispán ,piálunk fogházon kívül is gyakran sokaknak egész héten által, több napig módjok meleg ételt szerezni hiányozván, a fogházban jobb élelmök lenne, mint kézmunka által kereshetnének". (29) A balassagyarmati rabdolgozó intézet megszűnésének idejéről pontos adat nincs, az utolsó irat — egy áruszállítási szerződés - 1848. decemberében keletkezett. Valószínűleg a szabadságharc eseményei miatt további működése, irányítása, a megtermelt posztó eladása, a nyersanyag beszerzése nehézségbe ütközött és így megszűnt a termelés. A dolgozóházak az ipar tőkés fejlődésében Magyarországon nem játszottak olyan jelentős szerepet, mint Nyugat-Európában, mégis a börtönök mellett létrehozott rabdolgoztatók a feudális büntetés-végrehajtás megváltoztatásának, fejlődésének — még ha ellentmondásos is — kezdeteként értékelhetők. Az 1843-ban elkészült korszerű, igen haladó szellemű büntetőjogi javaslat a börtönrendszerről részletesen szabályozta az elítéltek munkavégzését. A 60. §-ban a rabok keresetéről is rendelkezik: „A rab szakmányul kiszabott munkája bérében 4/5 része kieresztőleg és minden esetre a börtön intézet közpénztárát, 1/5 része pedig magát a rabot illeti." (30) A börtönrendszerről szóló törvényjavaslat vitájánál felhasználták a dolgozóházak működése kapcsán tapasztaltakat is. A javaslatok kerületi vitáján felszólalt Kubinyi Ferenc, az intézet akkori igazgatója, a jegyzőkönyv szerint a rabok dolgoztatásáról adatokkal szolgált. (31) Mivel a progresszív törvényjavaslatokból a haladásellenes főrendi tábla ellenzése miatt törvény nem vált, csak az 1878. évi 5. te. szabályozta a börtönökben fogvatartottak dolgoztatását. 89