Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 1. szám - ADATTÁR - Nékám Edit: A balassagyarmati rabdolgoztató intézet működése, 1830–1848 / 85–90. o.

Olly móddal, hogy közepükbe nem lészen szükség vas sem a Szélire és jó leszen. Azonn Kerekekre a Meg kívántató fát és Munkát a Tettes Ns Vármegye fogja tsináltatni az én kívánságom szerént 7.° Ezekhöz fölszedő fonalat való fák ami ahoz kívántató. Tészen összesen 5 8.° Szátva a szövéshez az Egész el készítéssel meg véve. Tészen 40 9.° Az Ismét Más 3 Szátvák, Mellyeket itt helyben a Rabok által készítetek a Tettes Ns Vármegye fájábul, Kóstál egy 32 fr Tészen 96 10.° Sodró kerék Tsüvőkkel együtt Tészen 6 11.° Táblákat, s Deszkákat Szegekkel 10 12 o Tsapó Hurok 4 Darab, és Székek 40 Darabok 25 30 Summa 357fr-"(13). Vladár Jánost később a megye intézeti mesternek szerződtette segédjeivel együtt, fizetségük a tiszta haszon egyharmad része. Az előzetes számítások szerint a 40 dolgozó rab a mester irányításával és a két segéd közreműködésével hetente 20 vég posztót készíthet, három hónap alatt 240 vég készül el, ez végenként 20 forintjával eladható, így a bevétel: 4800 forint, a 3717 forint, 4 x kiadások (gyapjú, felszerelések) levonása után a három hónapi haszon: 1082 forint 55 x, a posztómester fizetsége: 360 forint 58 x, az egyharmadrész levonása után az intézet várható nyeresége 721 forint. A közgyűlés 1830 januárjában jóváhagyta a bizottság javaslatát, határozott a dolgozóház felállításáról, az induláshoz szükséges pénztőkét a megyebéli nemesek hitelezték. (Tihanyi Dániel 3000 váltóforintot ajánlott fel, amit kamat nélkül három év alatt fizetett vissza az intézet nyereségéből.) A rabdolgoztató intézet szabályzata, szervezeti felépítése 1830 májusában elkészült az intézet szabályzata, készítésénél felhasználták az igen jól működő, országszerte híres aradi dolgozóházban tapasztaltakat is. Különösen körültekintően szabályozták a rabok dolgoztatását, szigorúan tiltva munkától való elvonásukat. Az ügyvédi hivatal által közölt elítéltek közül csak a várnagy, a levéltáros és az írnokok kérésére-engedélyezték a rabok más munkára, irányítását, a többieket a rabműhelyekben foglalkoztathatták, más közmunkát nem végezhették. A dolgozók számának növeléséért azok is kötelesek voltak dolgozni, akik beismerő vallomást tettek, ügyükben ítéletet még nem hoztak, vagy akiknek bűnügye a tanúvallomások alapján egyértelműen tisztázható, bűnösségük nyilvánvaló. A rabműhelyekben betanítottak közül valakit más munkára irányítani csak a törvényszék engedélyével lehetett, a felügyelettel az egyik állandóan Balassagyarmaton lakó alügyészt bízták meg. A munkaidő nyáron, reggel 5 órától 12 óráig, délután 1 órától 7 óráig tartott, télen valamivel később kezdték a munkát. Fél nyolctól - nyolcig, a pihenés ideje alatt „erkölcsiségre buzdíttó Elmélkedések olvastatthatnak.'(14) A rabműhelyek felügyeletét ellátó hajdúknak töltött fegyverrel, korbáccsal kellett megjelenniök, amikor férfiak dolgoztak naponta kettő vigyázott, amikor nők is dolgoztak három. A hajdúk által elkövetett legkisebb kihágást is büntették, így a részegeskedést, az olvasást, a dolgozókkal való beszélgetést. A büntetés első alkalommal 40 botütés, másodszorra állásvesztés. A tűz keletkezésének megakadályozása miatt 24 botütéssel büntették mind a hajdúknak, mind a raboknak a dohányzást. A munkavégzés három szobában folyt, első szoba a csapó munkásoké, a második, nagy szoba a fonó és kártolóké, a harmadik szobában a férfiaktól elkülönítve dolgoztak a női rabok. A műhelyekbe a belépést a várnagy engedélyezte, aki vigyázott a munkavégzés rendjére, így minden fegyelmezetlenséget, a büntetés elrendelése miatt, azonnal jelenteni kellett neki. Az intézeti mester által kiadott munkát a rabok kötelesek voltak elvégezni, a makacs, nem dolgozó, fegyelmezetlen rabokat böjtöléssel vagy kisebb testi fenyítéssel büntették. (Súlyosabb büntetést nyilván azért nem alkalmaztak, mert a beteggé vagy esetleg nyomorékká váló rab kiesett volna a termelésből.) „A munkát ne mulassák" a rabok, ezért szigorúan megtiltják a műhelyekben a beszélgetést. A dolgozóházban folyó termelés szakmai irányítója az intézeti mester volt, a megalakuláskor a megye a balassagyarmati szűrposztós mesterrel Vladár Jánossal szerződött. Arról azonban, hogy a posztós mester meddig irányította a termelést, pontos adat nincs. 1836-ban már az intézeti pénztárból havonta 41 forintot fizetnek az intézeti mesternek, 18 forintot a kallómalom kezelőjének. Az intézeti mester pontos számadásokat vezetett az elkészült posztó mennyiségéről, a felhasznált gyapjúról, a várnaggyal közösen vigyázott a posztóraktárra is. (15) A pénztáros feladata a bevételek nyilvánartása, a kintlévő tartozások beszedése, a pénzügyi helyzetről negyedévenként jelentést kellett adnia az állandó dolgozóházra felügyelő bizottságnak. 87