Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 1. szám - ADATTÁR - Nékám Edit: A balassagyarmati rabdolgoztató intézet működése, 1830–1848 / 85–90. o.

az igazságszolgáltatás lassúsága miatt pedig ügyeik kivizsgálásáig fogva tartottak még tovább növelték a zsúfoltságot, a megyei pénztárt terhelő, behajthatatlan rabtartási költségek emelkedése; mind a korábbi passzív magatartás megváltoztatására kényszerítették a megyék nagy részét. A nemesség haladó képviselői a kényszerítő körülmények hatására, felismerve a változtatás szükségességét megoldást kerestek, ezt bizonyítják Nógrád megyei intézkedései is. A közgyűlésnek adott jelentésében a megyei orvos 1828-ban a balassagyarmati börtön embertelen körülményeinek enyhítését sürgette. A rabok száma 80-100 között mozgott állandóan, de néha elérte a 140-es létszámot is, őrzésükre összesen öt helyiség szolgált, ebből négy a férfiaknak, egy a nőknek. A tömlöcök egyébként is szűkek, egészségtelenek, de a zsúfoltság miatt még egészségtelenebbé váltak „mely onnat is ki tetzŐ, hogy éppen a leg fiatalabb, izmos, bővérű és leg egészségesebb Tüdeü Rabok meg betegednek, Tüdő evesedésbe (sorvadásba) esnek és meg halnak." (11) Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy a betegeket az egészségesekkel együtt tartják. Mivel a megyében nincs „ispotály". így az elmebetegeket együtt őrzik a rabokkal. A közgyűlés az alispán vezetésével egy bizottságot választ, a változtatásra dolgozzanak ki javaslatokat. A bizottság két év után, miután több megyétől véleményt kért, 1830-ban megyei rabdolgoztató intézet felállítását javasolta. A rabdolgoztató intézet megalakulása A bizottsági javaslat a rabdolgoztató létrehozásának okait a következőkben indokolja: 1. A tömlöcökben fogva tartottaknak kell saját tartásukról gondoskodni, ez a költség a családot terheli, de a rabtartási költséget a rabok hozzátartozóitól behajtani nem lehet — ez az általános eset — így az adófizetők terhére élelmezik őket. 2. Kiszabadulásuk után élelem és pénz nélkül, ismét lopni kényszerülnek, így újra visszakerülve növelik a rabok számát. 3, A gonosztevők az általuk okozott károkat - szegénységük miatt - a károsultaknak nem tudják megtéríteni. 4, A tömlöcökben henyélők között visszaeső bűnözők, először elítéltek, de olyanok is vannak, akiket csak peres ügyük eldöntéséig tartanak fogva, így a börtön a bűnelkövetés iskolájává válik. A rabok rendszeres dolgoztatásával egyszerre több eredmény elérhető: - ellátják magukat élelemmel, csökkennek a rabtartási költségek, ezzel együtt a megyei pénztár kiadásai is; - kiszabadulásuk után keresetük egy részét ha megkapják, elősegíthetik beilleszkedésüket, kevesebb lenne a visszaeső bűnöző; - a kárt okozókat addig dolgoztatnák, míg a kártérítés összegét meg nem keresnék. A kérdés csupán az, milyen munkát végeztessenek a rabokkal. Olyanról lehet szó, melyhez a lehető legkevesebb befektetés szükséges, a legtöbb hasznot adja, megtanulásához sem hosszú időre, sem szakértelemre nincs szükség, végül a dolgozók egészségére nem káros. A legcélszerűbbnek a javaslat szerint a szűrposztó gyártása látszik. (12) A rabműhelyeket a börtön melletti, üresen álló régi vármegyei istállókban helyeznék el. Három szobában folyna a gyapjú kártolása, fonása és szövése, a negyedik szoba áruraktárként szolgálna. A szobákon nagyobb ablakokat kell nyitni, az ehhez szükséges kőműves munka, lakatos és üveges munka az előzetes becslések szerint 4 forintba kerülne. A berendezések, felszerelések nagy részét a rabok, egy részét a megyei mesteremberek elkészítenék, így csak a deszkák, szögek vásárlásához szükséges 100 forint. A posztó finomítását a kallómalomban végzik, ennek a munkának bérmunkában végeztetése, a posztó oda- és visszaszállítása, úgy ahogy az aradi dolgozóházban történik, csökkentené a várható hasznot, ezért a javaslat szerint az udvaron lévő kút mellé a megye fájából a rárósmulyadi kallósmolnárral meg kell építtetni a malmot. Nemcsak a megyei dolgozóház által készített posztó kallóztatását végeznék el itt, de a megyei szűrposztós mestereknek bérmunka végzését vállalnák. A termeléshez hetenként hat mázsa gyapjú szükséges, ára mázsánként 50 forint, de a folyamatos termeléshez három hónapra elegendő mennyiséget előre kell beszerezni. Ez a legnagyobb kiadás, összesen 3600 forintba kerülne. A bizottság megbízására Kubinyi Ferenc, aki 1830-tól 1841 -ig a rabdolgoztató igazgatója volt, két szűrposztós mestertől kért tanácsot a termelés beindításához feltétlenül szükséges felszerelésekről. Vladár János gyarmati szűrposztós az alábbi eszközök beszerzését javasolja: „ 1.° 40 Emberekk: 10 Pár Gyapjú Fésők Kóstál párja 2 fr. 45 x Szegek ahoz értetődvén, Párjoknak 9 x Summa fr. 29 2.° Deszkák ahoz fésökre az Asztalos által elkészítetődni Kelletik. Párja 1 fr. 30 x 15 3.° Azon Fésűkhöz hogy 10 Deszka Falovak szükségesek, munkán kívül számolom mindent per 2 fr. Tészen 20 4.° Szegek egy egy lóhoz Számláltatnak 2 xval Tészen 4 5,° Vagdaló Kés jó Atzél Matériábul 6 30 6.° Fonyásra való Kerekek Gyapjúhoz, Orsóval és Húrral. Egy számláltatik per 2 fr 30 x. Tészen 100 86