Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 3. szám - ADATTÁR - Pecze Ferenc: A hazai agrárfelsőoktatási hálózat kialakulása: III. folytatás / 695–725. o.

gatás ellátásához ..." Később a közgazdasági karban, illetőleg a műegyetemben az agrároktatással párhuzamosan a közigazgatási képzés egyes műszaki, mezőgazdasági stb. tárgyakra is kiterjedt. Egyes jogi pályák társadalmi konfliktusai abból is eredtek, hogy az életviszonyok differenciálódását a szakképzés módosításával nem tudták követni.

145 Miközben az agrártudományok rendszertani helyét több oldalról keresik, néhány ágát igen mostohán gondozták. Láttuk, hogy más szakterületekkel való érintkezési pontjainak elhatárolását vagy éppen összefűző kapcsolatait behatóan elemezték. Ezzel szemben a tárgykör integráns részét alkotó kertészeti ismeretek oktatása feltűnő egyenetlenségeket mutat. Noha itt kiváló tudósegyéniségek és oktatásszervezők követik egymást: Entz Ferenc, Molnár István, majd a századforduló első évtizedétől Mohácsy Mátyás későbbi Kossuth-díjas és agráregyetemi rektor, az intézet sokáig a lét és nemlét határán lebegett. Hasztalanul hivatkozhattak volna arra, hogy már Terentius Varró az agricultura tudományágában (disciplina) több részt ismert fel, amit a botanika alapozó Theophrastos „A növények története", a „A növény virulás okai" stb. könyveivel bizonyított. Igaz, hogy időszakunkban egyelőre — a genti kertészeti intézet kivételével — a külföldi rokonpéldák, mint a klostenburgi, a kremsi, a versaillesi sem sokkal kedvezőbb képet festenek.

146 Az agrártudományok fejlesztésében az MTA szerepéről a másfél évszázados jubileumi (1975) művekben eltérő álláspontok alakultak ki. Makkai László periodizációs részeket külön-külön értékelő feldolgozása a hiányokat élénken ecseteli. Rámutat, hogy az MTA a szakterület tudományos minősítésére való igényét és fejlődésének segítését kimondatlanul is feladta. Kivételként az erdészeti ágazatot említi, amelyhez Vekerdi László írása alapján az állatorvosit is hozzászámíthatjuk. Az erdőtörvény (1879) szakszerű kidolgozásához is (Hunfalvy, Bedő stb.) az Akadémia fontos hátteret nyújtott. A kertészeti kutatások szelvényében Somos András az MTA mérsékelt közrehatásáról és átfogó program hiányáról emlékezik meg*Hutyra Ferenc, később Marék József kutatásai részben akadémiai, de főleg a földművelésügyi tárca támogatását élvezték. A több elágazású (növénytani, biokémiai stb.) műhelyek munkájának Bugarszky István, Doby Géza és mások adtak irányt. Ezek az Akadémia hatását is fémjelzik egész sor egyéb ténnyel együtt, amelyek jelentőségét Stefanovits Pál szélesebb spektrumban elemezte. Kedvező ítélete a tudományszervezés közvetett szálainak jelentőségét is méltányolja. A mezőgazdasági tudományos iskolák kialakulása oldááról az Akadémia közvetlen és áttételes szerepét mérte fel. Ehhez azonban a testület iránt koronként váltakozva támasztható minden lehetséges igény teljesítésének mérlegét nem kellett megvonni.

147 Fentebb kifejtettük, hogy az előző időszak a tanintézetek mennyiségi növelésével tűnt ki. A századunkba átnyúlt szakaszban a realizálatlanul maradt újabb intézetalapítások és a meglevő bázison részben eredményes korszerűsítések kérdéseivel foglalkoznak. Ez általános sajátosság mellett az agrárintézetek minőségi fejlesztésének üteme egymástól szembetűnően különbözött. Közülük néhánynak a szervezeti színvonala tényleges tudományos és pedagógiai értékével lényegileg arányosan emelkedett. Az idetartozó állatorvos-, erdészképzés, valamint magyaróvári intézet fejlődése viszonylag kiegyensúlyozott vagy legalábbis végletes fordulatoktól mentes volt. Egy további csoporthoz a 703