Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 3. szám - ADATTÁR - Ambrus Béla: Kossuth Lajos londoni bankópere, 1861–1862 / 635–656. o.

része már elszállítva, másik része csomagolás alatt állt. A szállítás olyan ütemben történt, ahogyan az égetés utánpótlása kívánta. A szállításra felhasználtak 60 egyszerű, durva deszkázatú „Verschlagot" (ládát), amelyeket Dayék borsos áron felszámítottak Kossuthnak. Az égetés mindkét fél jelenlétében történt. Az „Autodafé" helyére történő hiánytalan szállítás lefolytatásáról Day és Freschfieldes nyilatkozatot adtak. Ezt az elővigyázatosságot Ausztria módszereinek válogatás nélküli alkalmazása ébresztette fel Vukovicsban. Kossuthtal is közölte eljárásának okát: „ ... bármi áron is nem tanácsos az egész bankó jegy köteget tetszés szerinti rendelkezésükre bocsátani, mert ki állhat jót, hogy az osztrák kormány ... mint tőlünk jövőket Magyarország népe közt eladogassa s az által pénzhez jusson és talán a vevőket azután üldözés alá vegye."54 Az égetés két hétig tartott. ,Jíamuvá vált 17 tonna elkészült jegy és három tonna RESURGO vízjegyű üres, rizsmákban csomagolt papír."

55 „összesen 40.000 font tehernyi volt ... s augusztus első napjaiban szegény jegyeimből csak egy halom hamu maradt fenn. - Consumatum erat."

56 Az égetés közben a felek megegyeztek a papír árának kifizetésében. Augusztus 16-án „az osztrák kifizetett" 330 fontot.

57 A szerencsétlen végződésű bankóügy az égetéssel és annak kifizetésével nem ért véget. Éppen a 330 fontnak Dayék általi jogtalan kézhezvétele robbantotta ki a nyolc hónapig tartó, majdnem perre kerülő huzavonát, mivel a papírnak az értékét Kossuth a megrendeléskor már egyszer kifizette a nyomdának. Az ítéletek visszhangja Kossuth Olaszországba való távozása után Vukovics időrendben jegyzetet vezetett a Londonban történtekről és így annak alapján hűséggel számolt be az emigrációval kapcsolatos eseményekről.

58 A Lord Stuart elleni, tehát az I. ítéletet követő felháborodás hullámait rövidesen csillapította a fellebbezés ténye. Lord Campbell másodfokon is elmarasztaló ítéletének visszhangja nyomán természetszerűleg két táborra oszlott Anglia közvéleménye. Vukovics rendelkezett annyi információval, amelyekhez hozzátéve saját véleményét is, megközelítő tájékozottsággal számolt be Kossuthnak. Az ítéletek valódi rugóit helyesen látta és jelezte, hogy az első ítéletet politikai szempontból irányította Lord Russel. ,JEz az eljárás egyeztethető a Chancery természetével, viszont Lord Kancellár ítélete igen nagy gonddal s úgy hiszem nagy részrehajlással van megszerkesztve ... civillista port csinált belőle."

59 Kossuthnak még lett volna lehetősége a per folytatására. Azonban az előző kettőhöz sem volt pénze. Ugyan honná vehette volna? Cavour már halott volt. Kossuth nemcsak Vukoviccsal, hanem főként Toulminnal tárgyalta meg a negatív eredményű bankjegyper tanulságait. Elemző levélváltásaik hűen mutatják be mindkét fél szemléletét. Toulmin a per folytatását vallotta, amit Kossuth kiábrándultan ellenzett. A Lord Kancellárt és társait bűntársaknak minősítette. Ugyanakkor elosztrákosodott antiliberálisnak minősítette a Lord Kancellárt, kinek „szava annyit sem nyom a latban, mint egy szalmaszál a civilizált világ és az emberiség lelkiismeretének közvéleménye helyesb ítéletével szemben... Elegem van az önök költséges igazságszolgáltatásából s nem vagyok olyan helyzetben, hogy tovább is a gazdagság fényűzésével éljek ..." Angliában 650