Levéltári Szemle, 28. (1978)
Levéltári Szemle, 28. (1978) 3. szám - ADATTÁR - Ambrus Béla: Kossuth Lajos londoni bankópere, 1861–1862 / 635–656. o.
A per előjátéka Kossuth már megszervezte a kinyomtatott bankók csomagolását és Liverpoolba való szállítását, amikor február 12-én Day Vilmos nyomdásztól értesült, hogy a rendőrség érdeklődött a nyomatásról. Day addig nem szolgáltatott adatokat, amíg erre felhatalmazást nem kapott megrendelőitől. Végül is Croskey tanácsára informálta Sir Richárd rendőrfőnököt. A következő napon már értesítést kapott a nyomda vezetője, hogy hagyja abba a bankók nyomását. 17 Kossuth felháborodott levelet írt Klapkának és közölte, hogy Anglia három legjobb jogászának (Denmann György parlamenti tag, Welsby és Touimin Smith) véleménye szerint „rendén van a dolog - már most nem tartok semmitől, - egy kis bosszúság és egy csomó pénz, ez a baj". 18 Kossuth ugyanazon jogi vélemény ismétlését kapta válaszként, amelyeket a bankónyomatás előtti tájékozódáskor megismert. Mindhárom jogász biztosította Kossuthot, hogy semmi olyan tényt nem találtak, ami bűncselekménynek számítana. Semmi sem jogosítja fel Sir Richárdot, vagy bárki mást arra, hogy megakadályozza a bankók elkészítését. Legalaposabban Denmann György összegezte álláspontját e kérdéses ügyről. 19 Kossuthot kivéve elégségesnek tartották a jogászok álláspontját, de, hogy azon vádra ne szolgáltassanak ürügyet, miszerint ellenszegültek a rendőrfőnök intézkedésének, tanácsosabbnak vélték a jegyek nyomásának és azok elszállításának leállítását. Az egybehangzó jogászi vélemények csak részben nyugtatták meg Kossuthot. Olyan anyaghoz jutott azonban, amely konkrét adatokat tartalmazott az angol szakemberek számára is alig ismert paragrafusokról. Ezek gazdagították jogászi fegyvertárát. A fejlemények igazolták sejtéseit. A pénzjegynyomás leállításával azonban nyitva maradt egy kérdés. Mi késztette a rendőrfőnököt a nyomatás rendelőinek megismerésére? Mi, vagy ki irányította figyelmét a nagymennyiségű pénz nyomatására? Hogyan szereztek erről tudomást? Gróf Apponyi Rudolf Ausztria követének az angol hatóságokhoz beterjesztett jelentése sokat megmagyarázott. Még február 3-án kapott értesítést arról, hogy a Day nyomda bankókat nyomat. A királyné főállamtitkárához fordult annak megakadályozása céljából. 20 Mr. White az angol alsóház 1861. március 5-i ülésén megkérdezte a külügyi államtitkárt, kinek az intézkedésére cselekedett? Válaszul ezt közölte, hogy Ausztria követének kérésére, s kijelentette, hogy „aligha lehetséges ... hogy elmarasztaló Ítéletre lehessen jutni, s értesítette a követséget, hogy ebben az ügyben semmi lépést nem tehet". E választ megelégedéssel és fél győzelemként fogadták Kossuth hívei. így került nyilvánosságra és közérdeklődésre a bankó-ügy, ami foglalkoztatta nemcsak az angol bírákat, az emigráltakat, de egész Európa politikai közvéleményét. Ugyancsak Apponyi Rudolf gróf nyilatkozatából ismeretes, hogy az angol államtitkár február 23-án megkapott válaszát továbbítva Bécsbe, már 26-án megkapta a felhatalmazást a per megindítására. I. Ferenc József keresetet nyújtott be az angol kancellári ítélőszéknek. Már másnap elrendelte a bíróság, hogy újabb rendelkezésig a nyomda álljon le a nyomatással és semmi terméket ne szolgáltasson ki megrendelőinek. 21 641
