Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 1. szám - FIGYELŐ - Pecze Ferenc: A jog- és igazgatástörténeti kutatások nemzetközi koordinálásának fejlődése / 61–64. o.

Előbb Leonard Bianchi értékelte Csizmadia Andor működését, aki az Association internationale dliistoire du droit et des institutions vezetőségi tagjaként a nemzetközi tudományos életben irányító szerepet tölt be. A közelmúltban az Acta Facultatis Juridicae Universitatis Comenianae III. kötetben méltatta a magyar-csehszlovák konferenciák hatását a szocialista országok rokonszak-területeinek együttműködésére, valamint a kutatómunka sémaszerű felfogásának kiküszöbölésére és a jogintézmények sokoldalú tanulmányozására. Számos tanácskozásunk résztvevője, Karel Maly CSc, a prágai Károly Egyetem tanára kérdésünkre az 1977-es budapesti konferenciáról megállapította, hogy lehetőséget adott véleménycserére a közép-európai országok főbb fejlődési mozzanatainak különbségeiről és közös vonásairól. A helyi igazgatásnak gyakran eltérő szerepe volt: pl. a cseh vagy a német burzsoázia politikája az egykori Ausztriában, a weimari köztársaságban és a München előtti CSSZK-ban. A faktografikusan egybegyűjtött anyagot a tudományos-oktatómunkában fel lehet használni. A huzamos csehszlovák-magyar együttműködés eredményeit - folytatja Karel Maly - pozitívan minősítjük. A kezdeményezés a szocialista országok tudományos kapcsolatainak példája lett, amihez további tudósok csatlakoztak. Az eddigi 16 magyarcsehszlovák találkozó hatalmas hozzájárulás a történelmi jelenségek kutatásához, publikációi a jogtörténeti historiográfia alapvető művei lettek. Fontos a személyes együttműködés, mindkét ország tudósainak igaz barátsága, ami a nem formális, de annál becsesebb kapcsolatokat megalapozza. Szükséges a megkezdett úton — mondja — tovább haladni, amit a jövőben a következők jellemeznek: a) folytatni a többi szocialista országok bevonását közreműködésre; b) a prágai ülésen (1975.) elfogadott programot megvalósítani és a következő ötévit megállapítani, valamint a különböző szocialista országokban évente konferenciákat rendezni; c) létrehozni a csehszlovák-magyar állandó jogtörténeti bizottságot, mint a kölcsönös együttműködés koordinációs szervét és a szocialista országok jogtörténészei társulatának magvát. A hazai jogtörténettudomány gazdagodó kapcsolatai - szegezte le Horváth Pál professzor, DrSc a magyar jogi historizmusra utalva^- bizonyítják, hogy egyedi és komplex feladatok nagy számban kerültek felszínre, és ezek tovább vitele el sem képzelhető a nemzetközi együttműködés, ül. a kutatómunka koordinálása nélkül. Rendkívüli jelentőséget tulajdonít a MTA Gazdaság- és Jogtudományok Osztályközleményekben annak, hogy a szélesedő nemzetközi tudományos párbeszédben a környező államok mindegyikének jogtörténet tudományával kapcsolat felvételére nyílt mód. Ugyan ő ismételten rámutatott, hogy a tanácskozások hathatósan hozzájárultak a marxista jogtörténetírás vitás kérdéseinek tisztázásához, miközben a magyar-csehszlovák közös jogtörténeti munka MTA támogatását is megindokolta. A szófiai Kiiment Ohridszki Egyetemről F. Miikova CSc, tanszékvezető hangsúlyozta, hogy a szocialista országokban, különösen Magyarországon és Csehszlovákiában szervezett jogtörténeti konferenciák igen hasznosak és fontosaknak bizonyultak. A figyelmet ráirányították a szakágazat legjelentősebb időszerű kérdéseire és nagy szerepet játszottak valamennyi szocialista ország kutatómunkáinak integrációjában, ami objektív folyamatok megnyilvánulása volt. Az együttműködés magasabb színvonalán a koordinációs tevékenységet kell fokozni. Szükséges, hogy a szocialista jogtörténészek a nemzetközi tudományos társulatokban (pl. a fent említett AIHDI) egységes álláspontot vigyenek és vezetésükben hatékonyan közreműködjenek (jelenleg magyar, csehszlovák, lengyel részvétel van). A jövőben a két- vagy többoldalú konferenciák tematikája gazdagabb lehet. Következésképpen minden diszciplína, s így a munkajogi, az agrárjogi stb. ágazatok fejlődését is behatóbban kell feldolgozni. A bolgár professzornő gondolatával találkozik Hegedűs István CSc, tudományos osztályvezető megállapítása, hogy a jelenkori társadalmi, gazdasági haladás a munkaviszony kérdéseit előtérbe állítja. Világszerte hatalmas feladat a munkaügy törvényi kodifikációja, mind belső állami, mind nemzetközi síkú összefüggéseiben. Ugyanakkor a jövő munkajogi intézményeit történetrendjük ismeretében lehet tudományos alapossággal fejleszteni. Ezért a tematikus megvitatásnak, az ismert magyar-csehszlovák jogtörténeti konferenciák keretében, komoly gyakorlati jelentősége is van. A fent említett ülésszakon a regionális gazdasági (uradalmi) igazgatásról értekező Kállay István folytatólag rámutat, hogy egyik fontos eredménynek értékeli Wilhelm Brauneder bécsi professzor ugyanott elhangzott referátumát a porosz-osztrák (uradalmi) jószágterületről (Gutsgebiet). Ausztriában 1849-ben hirdették ki az , ideiglenes Községtörvényt, hogy a községeknek biztosított alapvető jogokat megvalósítsa és a törvény útján szabályozza." Bach belügyminiszter 1851-ben kedvezően nyüatkozott a nagybirtokosok kívánságáról, hogy a községekbe ne legyenek bekebelezve. A nagybirtok érdekében Schwarzenberg miniszterelnök követelte „a városok és községek szükséges elválasztását, a nagy földbirtokosok érdekeinek figyelembevételével." Thun közoktatási miniszter ugyanígy nyüatkozott: „Nem tudom megérteni, hogy a nagybirtokos, aki korábban úr volt, most az alsófokú közigazgatás alárendeltje legyen." Kifejtette, hogy „külön bírói illetékességet keU létrehozni a községi hatáskörből kivett nagybirtokosok részére". 1852. január 1-től a községek alapvető jogait is felfüggesztették és eltértek attól az alapelvtől, hogy az egész állami területet községekre keU tagolni. Ezzel a községek igazgatása mellett a helyi igazgatás egy másik formájának a lehetősége nyílt meg: a földesúri (uradalmi) terület. Az 1859. községi törvény (RGB1. 58) értelmében minden ingatlannak vagy egy községben, vagy egy földesúri területen kellett feküdnie. 62