Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 1. szám - FIGYELŐ - Pecze Ferenc: A jog- és igazgatástörténeti kutatások nemzetközi koordinálásának fejlődése / 61–64. o.

Ehhez az 1862. évi Birodalmi Községtörvény (RGB1.18)is ragaszkodott: jóllehet elvileg minden ingatlannak valamilyen község kötelékébe kellett tartoznia, tartományi törvények útján azonban meghatározható, hogy „milyen feltételek mellett lenne a nagybirtok a községi kötelékektől elválasztva kezelhető". Poroszországban a földesúri területek különállása túlélte az 1918. évet, csak 1927-ben határozták el a meglévő földesúri területek megszüntetését. Ausztriában a földesúri terület az 1918. október 30-i államalapítási határozat (STGl. 1.116. §) értelmében „további intézkedésig, egyelőre hatályban" maradt. Az 1918. november 12-i törvény „Az állam- és kormány formáról" a politikai előjogokkal együtt megszüntette a földesúri területek közjogi hatáskörét is. Brauneder gondolatmenete hasonlóságot mutat a magyarországi nagybirtoknak a burzsoá korszakban is megőrzött közigazgatási különállásával. Az 1871. XVIII. te. a község hatóságát nem terjesztette ki a földesúr pusztájára. Csak az 1886. XXII. te. mondta ki, hogy minden területnek valamely községhez kell tartoznia. Bizonyos különállás ennek ellenére megmaradt: a községi pótadót érdekeltségi alapon vetették ki aszerint, hogy a költségek a lakosságot vagy csak a földbirtokost szolgálták. Ezt az 1909. XX. te. 6. § szüntette meg. A nagybirtok azonban nem adta fel a feudális korból átmentett közigazgatási állását: létrehozta a nagybirtok cselédségéből az un. „eszmei községet", amely 1945-ig megmaradt. Az előbbiekben is megnyilvánult komparatív módszert igazolva Leonard Bianchi még rávilágít, hogy a húsz évi nagyon eredményes csehszlovák-magyar összeműködéshez csatlakoztak a lengyelek, jugoszlávok, szovjetek, románok, NDK-beliek és többször résztvettek a vitákon osztrák, francia, holland jogtörténészek is. így a csehszlovákmagyar találkozók a szocialista országok rendszeres konferenciáivá alakultak át. A lengyelek 1973-ban rendeztek Krakkóban (büntetőjogtörténet), a románok Konstancában 1974-ben, míg az NDK 1978-ban Berlinben szervez. A szerény kezdet a szocialista tudósok közös és intézményes rendezvényeinek színvonalára emelkedett. Csehszlovák részről a szlovák és a cseh jogtörténészek is részt vettek. Prágában 1975-ben rendeztek konferenciát a szocialista jog keletkezéséről és fejlődéséről. A cseh kollégák újabb nemzetközi tanácskozást 1979-ben a feudális városjogról terveznek. A tudományszervező munka eredményei a szakemberek személyes találkozásaiban is jelentkeznek, ami a tudományos haladás létfeltétele. Hátrányos viszont, hogy a konferencia rendezőségek technikai nehézségek okából, az anyagokat nem mindig tudják előzetesen kézbesíteni. Maradandó eredmény a világnyelveken publikált kiadványok sora. Ezeket nemcsak a szocialista országokban, hanem a nyugatiakban is keresik. Megjelent 1966-ban a bratislavai Komensky Egyetemen egy francia nyelvű kötet a népi demokratikus országok intézményeinek keletkezéséről, míg két poliglott 1968-ban és 1975-ben a jogi oktatásról a középkortól napjainkig. A prágai Károly Egyetem 1976-ban már kiadta a már hivatkozott konferencia kettős kötetét. Utal még Leonard Bianchi a magyar rendezvényű konferenciák kiadványaira Pécsről (1966,1972) továbbá az Akadémiai Kiadónál a civiljog fejlődéséről (1970) német nyelven, valamint a varsói-krakkói lengyel gondozásban franciául, oroszul, németül megjelent gyűjteményekre. A folyóiratokban publikált anyagok részletezésétől eltekintünk. Ezernyi oldalakon mutatkozik be a tudományszervező munka eredménye, amely a marxista-leninista értékelésnek nemcsak szakirodalma, hanem mintegy forrásanyaga is. így lehet gyakorlatban a szocialista országok kutatómunkáiban tervszerű koordinációt és integrációt elérni. Hozzáfűzi, hogy a témakörök nem véletlenszerűek, hanem megfontolt tudományos tervezésen alapulnak. A társországok vezető jogtörténészei egy-két évre előre kijelölik a tudományos és politikai érdeklődés középpontjában álló kérdéseket. Eleinte a burzsoákori állampolgári jogokat, közigazgatást stb. majd a feudális intézményeket és a szocialista fejlődést tárgyaltuk. A mostani budapesti tárgyalást a résztvevők magas száma, a referátumok tartalmassága és a szocialista országok közreműködésének teljessége jellemezte. A jugoszlávokon kívül az összes szocialista országok jogtörténészeit képviselték. A szovjet kollégák háromtagú reprezentatív delegációja magas színvonalú előadásokkal lépett fel. Személyesen értékeltem - mondja befejezésül Leonard Bianchi - a lengyel, csehszlovák, magyar fiatalok jelentkezését, akik a városi és regionális igazgatásról nívós előadásokat tartottak. Mindez a tudományos utánpótlás képzésében folytatott nevelőmunkát is előnyösen fémjelzi. A két évtizedes kutatómunkásság és koordinációs tevékenység eredményei felkeltették csaknem valamennyi európai ország szakembereinek (francia, osztrák, olasz, belga stb.) figyelmét. Nemzetközi konferenciáink tudományos hatása kiterjed olyan kutatókra is, akik azokon nem rendszeresen vesznek részt, de publikációikat ismerik és egyes következtetéseiket polemikusán fogadják. Egyre inkább a tárgyilagos felfogás terjed azok körében is, akik a tanácskozások alkotó légköréről a kiadott művek alapján mondanak véleményt. Köztük Helmut Slapnicka linzi docens, aki a Krems-Stein-i kodifikációtörténeti multilaterális ülésszakon a szláv nyelvek jogi terminológiájának fejlődését az osztrák szaknyelvvel összefüggésben tárgyalta, több gyűjteményes kiadványukról adott értékelést. Részletesen kitér a smolenicei oktatástörténeti (1971,1975.) és a varsói-krakkói büntetőjogtörténeti (1973,1976.) publikációkban megjelent tanulmányokra, összegezésül megállapítja, hogy ezek alapvető és új kutatási eredményeket tártak fel. Elemzésének végkövetkeztetéseként a kötetek munkáit az európai jogtörténelem összképéhez való lényeges hozzájárulásnak minősíti. 63