Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 3. szám - Ujlaky Zoltánné: A Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara kialakulása és főbb jellemzői a két világháború között / 597–604. o.

képviselői még tovább erősítsék pozícióikat.

6 Ugyanakkor a kamarai törvények biztosították, hogy az agrárproletariátus legforradalmibb képviselői minden szinten kiszoruljanak az érdekképviselet testületeiből, hiszen azt, aki exponálta magát a Tanácsköztársaság alatt, vagy azt követően került szembe a fennálló renddel, már mezőgazdasági bizottsági taggá sem lehetett megválasztani.

7 Az agrárproletariátus számára jelenthetett csak problémát a kamarai választási törvény azon rendelkezése is, miszerint mezőgazdasági bizottsági taggá csak azokat lehetett megválasztani, akik 3 évig egy helyben laktak és kizárólag mezőgazdasági munkát végeztek. Különösen az agrárválság időszakában nemcsak az egy helyben lakást, hanem a rendszeres mezőgazdasági munkát se lehetett biztosítani, mivel a munkanélküliség megnövekedésével bármilyen munkalehetőséget és bárhol elvállaltak a mezőgazdasági munkások, hogy keresethez jussanak.

8 A kamara szervezetét a törvény értelmében a közgyűlés, az igazgató választmány, a kamarai szakosztályok és bizottságok, a kamara elnöksége és a kamarai tisztviselők alkották. Az évente kétszer (tavasszal és ősszel) összeülő közgyűlés határozott a legkülönbözőbb kérdésekben, választotta meg a különböző tisztségviselőket, elfogadta, illetve módosította a törvény alapján kialakított kamarai szabályzatot, valamint a költségvetést és a zárszámadást. Egyes fontos, sürgősnek ítélt kérdések esetében lehetőség volt rendkívüli közgyűlés összehívására is. Két közgyűlés között az igazgató választmány volt az ügyvivő szerv, mely a kamara elnökségéből és a közgyűlés által választott igazgatóválasztmányi tagokból tevődött össze. Az igazgatóválasztmány közgyűlési megválasztásánál is érvényesült az a látszat-demokratizmus, hogy minden kategória azonos számú képviselőt delegálhatott a testületbe. Az 1920-as törvényhez viszonyítva 1937-től kezdve itt is végbement az az antidemokratikus eltolódás a közép és nagybirtok javára, amit korábban a közgyűlés esetében már jeleztünk. A különböző tárgyalásra kerülő kérdések szakszerű előkészítésére és megvitatására a közgyűlés szakosztályokat alakított. A szakszerűség növelése érdekében meg volt a lehetőség, hogy a szakosztályok a közgyűlés által megszabott taglétszámuk fele részéig nem kamarai tagokat, külső szakembereket is meghívjanak üléseikre.

9 A kamarai elnök, az alelnök és az igazgató alkották a kamara elnöki tanácsát, e szerv segítette a kamara működésének irányítására hivatott elnök munkáját. Foglalkozásszerűen persze csak a kamarai tisztségviselők foglalkoztak kamarai ügyekkel. A tisztviselők együttese alkotta a kamara hivatalát, s ennek volt felelős vezetője a kamarai igazgató. A tisztségviselőket - mint erre fentebb utaltunk - a közgyűlés erősítette meg tisztségükben, a javadalmazásukról is az szavazott. A kamarai életben nagyon fontos szerepe volt magának a kamarai hivatalnak, hiszen valójában ez gondoskodott a különböző határozatok formába öntéséről és végrehajtásáról. E ténnyel az érdekeltek maguk is tisztában voltak, Varga László kamarai titkár korabeli megállapodása szerint is „Ű kamarai tisztviselők látják el tulajdonképpen az érdekképviseleti szervezet többi formáinak irányítása, ellenőrzése, megbízása és akaratnyilvánítása alapján mindazokat a feladatokat, amelyeket a törvény a kamarák elé tűzött."

10 A hatóságokkal és más gazdaszervezetekkel való tárgyalásokon, a gazdagyűléseken legtöbbször valamelyik kamarai tisztviselő vett részt, s képviselte a kamarát. Maga az agrárérdekeltség is tulajdonképpen a kamara hivatalával kerülhetett kapcsolatba az ide tartozó ügyes-bajos dolgai elintézésénél. A kamara központja (Debrecen) messze volt és nehezen elérhető a kerület távolabbi vidékein lakók számára. Ezért a kamara az érdekelt601