Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 3. szám - Ujlaky Zoltánné: A Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara kialakulása és főbb jellemzői a két világháború között / 597–604. o.

ségi körrel való legfontosabb érintkezési eszköznek a sajtót tekintette. Fontosabb hírei a napi sajtóban is megjelentek, e mellett a kamarai tevékenység tükörképének szánták a Tiszántúli Gazdák c. hivatalos lapot. A mezőgazdasággal kapcsolatos legkülönbözőbb törvények, rendeletek közlésére pedig havonta megjelent a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara Hivatalos Közlönye is. A mezőgazdasági kamaráknak tehát - s ez alól a TMK sem kivétel - valójában csak a csúcsszervei éltek. Létrehozásuk a kortárs agrárpolitikus szerint is „két célt igyekezett szolgálni. Az egyik cél az volt, hogy egy olyan érdekképviselet létesüljön, amely egyaránt felöleli magában a gazdatársadalom minden egyes rétegét, másrészt pedig kiegyenlíti azokat a pszichikai (valójában: politikai - U. Z.-né) ellentéteket is, amelyeket a húszas éveket megelőzőleg a gazdatársadalom körében tudatosan nem a nemzet és nem a gazdatársadalom érdekében szítottak."

11 Nyilván itt a szocializmus eszméire gondolt a felszólaló, de az 1930-as években más oldalról is veszély fenyegette a különböző osztályokhoz tartozók között soha nem létező, de célként állandóan kitűzött ún. gazdaegységet, mégpedig a kisgazda mozgalom oldaláról. Az ellenforradalmi rendszer keretei között a kamarának természetesen elérhetetlen célja volt a ,gazdaegység" megvalósítása, de alkalmas volt átmenetileg illúziók keltésére ez a szervezet. Területéről jelezhetett (jelzett is) problémákat, halasztást nem tűrő, megoldandó feladatokat a minisztérium számára, de döntő módon nem volt képes befolyásolni a kormány politikát. Ez a tény különösen a válságos évek alatt többször nyíltan hangot kapott a kamarai fórumokon, s az agrárproletáriátus képviselői, de neves kisgazda vezetők is úgy nyilatkoztak, hogy ez az intézmény csupán panasz testület.

12 Nem lebecsülendő mégsem a kamarának az a tevékenysége, amit a helyi problémák feltárása, ezek megoldása érdekében tett javaslatok révén kifejtett. Ugyancsak dicséretes munkásságot fejtettek ki az általa fenntartott kísérleti gazdaságokban a szikes és homokos talajok megjavításának elősegítésére. Ezen túl szakelőadások és szaktanfolyamok ezreinek megszervezésével, gyakorlati bemutatókkal is, igyekeztek elősegíteni az agrárkultúra fejlődését. Különösen az 1930-as években — az állami beavatkozás megerősödésével — a különböző mezőgazdasági tanácsokba, felvásárlási és kiviteli szervezetekbe küldött kamarai szakemberek számára is némi tér nyílott szakértelmük kamatoztatására. Egészében véve azonban a Kamara nem léphette túl osztály korlátait. A Kamara állásfoglalásaiban fő vonásaiban világosan kifejezésre jut az uralkodó osztályok különböző csoportjai közötti pozícióharc mindenkori állása. Másrészt a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara tevékenysége hű tükrét adja az ún. történelmi osztály azon erőfeszítéseinek is, melyek révén a rendszer jellegének megváltoztatása nélkül igyekeztek a parasztság szegényebb rétegeit is megnyerni, jogos elégedetlenségét levezetni, az adott társadalomban az uralkodó osztály érdekeinek megfelelően integrálni. 602