Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 3. szám - Ujlaky Zoltánné: A Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara kialakulása és főbb jellemzői a két világháború között / 597–604. o.

világháború előtt ezek tűzték ki célul a termelők szélesebb körének megszervezését, de hatásuk inkább a középbirtokosokra és a gazdag parasztokra terjedt ki. Az I. világháború után ezeket az OMGE a Gazdasági Egyesületek Országos Szövetsége (GEOSZ) útján érdekeltségi körébe vonta. A termelői szervezetek másik csoportját a hitel, beszerző és értékesítő szövetkezeti mozgalom képezte az 1896-ban Károlyi Sándor kezdeményezésére létrejött Magyar Gazdaszövetség vezetése alatt. A háború alatt ezek a szervezetek tönkrementek az infláció miatt, a mezőgazdasági kamarák megalakulásával pedig működési területüket is jórészt elvesztették. Formális ismérvek alapján ugyan még egy ideig megpróbálták a kamarák és a Gazdaszövetség feladatkörét elkülöníteni, de ez nem hozhatott eredményt, s ezért 1934-ben a Gazdaszövetség beolvadt a lényegében 1922-ben alakult Falu Országos Földműves Szövetségbe. Ez után Falu Magyar Gazda és Földműves Szövetség lett az utóbbi szervezet neve, mely alapvetően szintén a fennálló rend támogatását szolgálta.

1 Az I. világháború után az ország megváltozott helyzete, s benne a mezőgazdasági pozíciójának lényeges megváltozása, a kiegyensúlyozatlan belpolitikai erőviszonyok közepette az agrárius körök elérkezettnek látták az időt, hogy korábbi sikertelen kísérletek után végre tető alá hozzák a szabad társuláson alapuló érdekképviseletek mellett az egyetemesebb jellegű törvényes mezőgazdasági érdekképviseletet. Ezt valósította meg az országgyűlés által 1920-ban elfogadott XVIII. te, s ennek alapján jöttek létre 1922-ben a mezőgazdasági kamarák. Az 1920. XVIII. te. 34. §-a szerint a kamarák feladata •>••• egy felől az, hogy a mezőgazdaság fejlesztése körül segítségére legyenek a kormányzatnak és a földmüvelésügyi igazgatásnak, másfelől pedig, hogy az ország közgazdaságában és társadalmában előmozdítsák és képviseljék a mezőgazdaság, a birtokosok és a mezőgazdasági munkások egyetemes érdekeit." Törvényszabta feladatuk volt tehát a kamaráknak, hogy megfigyeljenek és tanulmányozzanak minden olyan jelenséget, amely területükön a mezőgazdasággal összefügg, s megfigyeléseik alapján tegyenek javaslatot a célszerű gazdálkodásra, nagyobb terméseredmények elérésére, a mezőgazdasággal foglalkozó lakosság kedvezőbb helyzetének biztosítására. Figyelemmel kellett kísérniök érdekeltségük területén más közgazdasági ágaknak a mezőgazdaságra gyakorolt hatását is, s intézkedéseket javasolhattak a megfelelő szerveknek a mezőgazdasági érdekek érvényesítése céljából. A gazdálkodás színvonalának emelésére mezőgazdaságfejlesztő intézményeket, létesítményeket is tarthattak fenn.

2 A valóságban azonban a kamaráknak főleg a tényfeltáró, javaslattevő szerepe érvényesült, mert komolyabb intézkedéseket hatósági jogkör és megfelelő anyagi fedezet hiányában nem tudtak megvalósítani. Az állandó anyagi problémák kétségessé tették a termelésszervezés és eredményes gazdálkodás érdekében a törvényben megjelölt feladatuk ellátását is, bár kétségtelen, hogy komoly vagyont jelentő területe volt pl. az általam vizsgált TMK-nak a kisújszállási kísérleti telep és a nyíregyházi homokkísérleti gazdaság, amelyek jelentős tudományos eredményeket is produkáltak. A mezőgazdasági kamarák anyagi fedezetét ugyanis a mezőgazdasági kamarai illeték jelentette, melynek fizetése új tehertételként került be 1922-től minden földtulajdonos és földbérlő adókönyvébe. A kamarai illeték a földadó 2—4% között mozgott. Közadók módjára kellett behajtani, s befizetése más adók mellett különösen a szegényebb rétegek számára, 598