Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 3. szám - Ujlaky Zoltánné: A Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara kialakulása és főbb jellemzői a két világháború között / 597–604. o.

Ujlaky Zoltdnné A TISZÁNTÚLI MEZŐGAZDASÁGI KAMARA KIALAKULÁSA ÉS FŐBB JELLEMZŐI A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT 1918—1919 nagy kísérlete, mely a gazdaság és társadalom gyökeres átalakítását tűzte ki célul, elbukott. A belső ellenforradalmi erőknek a külső reakció egyetértésével és hathatós támogatásával sikerült megbuktatniok az első magyar proletárdiktatúrát. Az első világháború eredményeként bekövetkező új satus quo, valamint a világháborút követő forradalmi fellendülés következtében azonban világos volt az uralkodó osztályok legkülönbözőbb elemei számára, hogy a dualizmuskori állapotok nem térhetnek vissza. Kevésbé látszott világosan, hogy az ország milyen irányban fog tovább haladni, az uralkodó osztályok mely csoportjai lesznek képesek magukhoz ragadni a hatalmat és a kezdeményezést. A kialakulatlan helyzet a legkülönbözőbb reakciós, konzervatív politikai áramlatok működését tette lehetővé. Nem véletlen, hogy az új helyzetben ismét felszínre kerültek az agrárius törekvések. A félfeudális uralkodó osztály képviselői, megszabadulva a monarchiabeli tőke nyomásától, elérkezettnek látták az időt arra, hogy a régebbinél fokozottabb mértékben magukhoz ragadják a hatalmat, s az új körülményekhez alkalmazkodva, de az agrárius érdekeknek megfelelően irányítsák az országot. Ezeknek az újra felelevenített agrárius célkitűzéseknek komoly hangadói lettek a két világháború között az 1920. XVIII. tc.-kel életre hívott mezőgazdasági kamarák, melyek az eddigi, szabad társuláson alapuló mezőgazdasági érdekképviseletek mellett a mezőgazdaság törvényes, általános célú érdekképviseleti szerveit jelentették. A mezőgazdaság törvényes érdekképviselete tehát — sajátos módon — akkor jött létre, amikor a kapitalizáció előrehaladtával már szükségessé vált, s az adott körülmények között lehetséges is volt a félfeudális uralkodó osztály különböző csoportjai számára, hogy legyen olyan egyetemes jellegű szervezete, mely törvényesen is hangot adhat érdekeinek, törekvéseinek, s védelmezheti pozícióit az egyre nagyobb súllyal bíró finánctőkével szemben. Ismeretes, hogy a gazdasági- társadalmi fejlődés kapitalizmust megelőző korszakában, a feudalizmusban nem volt kétséges, hogy az államhatalom kinek az érdekeit képviseli. Épp ezért csak a fokozódó polgáriasodás időszakában jöttek létre hazánkban is a magántársuláson alapuló érdekképviseleti szervek, melyek közül a mezőgazdaság vonatkozásában elsőként említhetjük az 1835-ben Széchényi István kezdeményezésére létrejött Országos Magyar Gazdasági Egyesületet (OMGE), mely szinte kizárólag a nagyoirtokosok érdekképviseleti szerve volt, olyan kérdésekkel foglalkozott, melyek elsősorban a nagybirtokosokat érintették. Ezt követően alakultak meg országszerte a megyei gazdasági egyesületek, sőt nagyobb városok és községek is alakítottak gazdasági egyesületet. Az I. 597