Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 1. szám - FIGYELŐ - Az iratmegőrzés biztosítását szolgáló technikai eszközök és tudományos-technikai intézkedések a Szovjetunió állami levéltáraiban / 55–60. o.

Az Irattani és Levéltárügyi Központi Tudományos Kutató Intézet (VNIDAD) tanulmányozta a külső közeg különböző biológiai kártevőinek hatását. Kidolgozták a dokumentumok rovartalanításának és fertőtlenítésének eljárásait, kikísérletezték és a gyakorlatban alkalmazták a dokumentumok antiszeptikus anyagokkal való kezelésének védőeljárásait. A levéltári anyagok fertőtlenítésének sokéves tapasztalatait a Levéltári technikai módszertani utasításgyűjteményben foglalták össze, ami az állami levéltárak munkájának alapvető szabályait tartalmazó „Az iratmegőrzés biztosítása" című anyag kiegészítése. Jelenleg a penészesedés elleni küzdelemre hozott intézkedések során levéltári intézményeink széles körben alkalmazzák a formaiint, nátrium-pentaklór-fenolt és az oxidfenilt. A rovarok elleni harcban ugyancsak javasolt a brómmetil. Ugyanakkor a nagy levéltárak gyakorlata megmutatta, hogy a rovartalanítás és fertőtlenítés egyetlen módszere sem ad teljesen kielégítő eredményt. Mindez arra kényszerít, hogy még hatékonyabb és megfelelőbb eszközeit kell kutatni a biológiai kártevők elleni harcnak. Az állami levéltárakban alkalmazott fertőtlenítő eljárások egyike a dokumentumok nagyfrekvenciájú villamos térben való kezelésének fizikai módszere. A nagyfrekvenciájú villamos tér — berendezés engedélyezése és alkalmazása Leningrád állami levéltárainak dokumentumrestauráló és mikrofilmkészítő laboratóriumaiban bebizonyította, hogy a fizikai eljárás nemcsak a rovarok és a penészgombák irtásában, hanem a dokumentumok szárításában is hatékony. A levéltári anyagoknak ebben a berendezésében történhető kezelését a csomagolásban is bevezetik. Perspektivikusnak és hatékonynak tűnik a rovarok és a penész veszélyeztette dokumentumok gázzal való kezelésének a módszere, mely a VNIDAD kidolgozása szerint a hazai gyártmányú GPD-250 sterilizátor segítségével oldható meg, etilénoxid és metilbromid alkalmazásával. A levéltári anyagok biológiai kártevőktől való megvédésének terén a tudományos kutatásokat a jövőben ki kell terjeszteni a megelőző eljárások kidolgozására is. A dokumentumok biológiai tényezők okozta károsodásának megelőzésében a döntő szerepet azok az intézkedések játsszák, melyek a kártevők kifejlődését kizáró feltételek megteremtését célozzák. Az egyik ilyen feltétel a gombával szemben ellenálló anyagok kiválasztása, mind az iratkészítésben, mind a restaurálásuk során. A második ilyen feltétel a tárolás olyan hőmérséklet, páratartalom rendjének a betartása, mely megakadályozná a biológiai kártevők kifejlődését. Az iratmegőrzés folyamatainak gépesítése Ebben a vonatkozásban egy sor olyan intézkedés kidolgozására került sor, melyek a levéltári raktárakban való dokumentumtárolás optimális feltételeit teremtik meg. Többek között kidolgozták a műszaki feladatot és megalkották az állandó rögzített állványzat műszaki tervét, mely a szabványos (344x299 mm-es) levéltári anyagok fektetett vagy gerincre állított helyzetben való tárolására szolgál. Az állványzatok kidolgozott elhelyezési vázlatai alapján (például a területi levéltárak 540 m

2 -es típusraktárában) kitűnik, hogy az új állványzat a megszokott nyitott kétoldalú állványzattal szemben lehetővé teszi, hogy 1,44-szeres hatékonysággal lehessen kihasználni a raktári teret és 34,8—38,7 százalékkal több levéltári anyagot lehessen elhelyezni, mint a most használatos állványzatokon. Az elvégzett számítások kimutatták, hogy a födém maximális terhelése 710 kg/m

2 lehet, ami teljesen elfogadható. Az új állványzat hatékonyan oldja meg a dokumentumok portól és fénytől való védelmét javítja a feltételeket és növeli a levéltári dolgozók munkájának termelékenységét. Az állványzat külön egységekből áll, melyeken egy oldalra kihúzható, két részből álló, csuklóspánttal összekötött, elfordítható és kihúzott állapotban is rögzíthető dobozok vannak elhelyezve. Az egységek rácsos tartóit a szükséges kiterjedésű és magasságú állványzatokra való felszerelésük szerkesztési számításával konstruálták meg. A külső doboz első borítójára fogantyú és kutatási adatokat tartalmazó cimke kerül. A dokumentumok kivételekor az elülső doboz kiemelkedik és teljesen előre jön az állványzatból, miközben a hátsó hátracsúszik egészen a támasztékig, az első doboz pedig a csuklóspánton 90°-kai elfordul. Ilyen elhelyezés esetén a dokumentumok mind a külső, mind a belső dobozból könnyen kivehetők. Az állványzat kétrészes összeállítása lehetővé teszi az állványok közti járás lerövidítését, s ennek eredményeként a raktári tér kihasználásának gazdaságossága is megvalósul. A fentieken kívül kidolgozták a nagyformátumú anyagok tárolására szolgáló állványzatok műszaki tervét is abból a célból, hogy optimatizálják a hasonló anyagok nyitott állapotban való tárolásának feltételeit, amennyiben összehajtott állapotban történő tárolásuk fizikai épségük romlásához vezetne. Ugyanakkor az állványzat megóvja ezeket az anyagokat a fénytől és a portól. Háromrészes konstrukcióról van szó, melyet acél szögvasakból készítettek, mindegyik egység önálló részét jelenti az állványzatnak, melyen nyolc doboz van elhelyezve. Mindegyik doboznak van egy felhajtható elülső borítója, speciális rekesze és leszorító nyelve, melyek megóvják a dokumentumokat az összecsavarodástól. Megvan a lehetőség arra, hogy szilárdan összekössék az egységeket egymással, ha azok lineáris összeszerelése szükségessé válik. 59