Levéltári Szemle, 28. (1978)
Levéltári Szemle, 28. (1978) 3. szám - Révész Tamás Mihály: A dualista állam sajtórendészete, 1867–1875 / 557–590. o.
ter úrnak azonnal rendelkezésére álljanak. Hasonló eljárás lesz követendő jövőre nézve minden olyan esetben, midőn valamely lap postai szállításának eltiltásáról lesz szó." 12 * Az ekkor még Bécsben megjelenő Albina már ennek az egyszerűsített eljárásnak esett áldozatul. A sajtóosztály a kereskedelmi tárcához címzett átiratában lakonikus tömörséggel szögezte le, hogy e lap jó ideje „a magyar törvények elleni tiszteletet az ország román lakosaiban" aláássa, ezzel pedig „nem csupán az ország nemzetiségei között szít egyenetlenséget, de izgat az ország integritása ellen is". 125 A nemzetiségi lap veszélyességének pár soros érzékeltetése elég volt a kereskedelmi miniszternek ahhoz, hogy a románság bécsi szószólóját kitiltsa a magyar postahivatalokból. A Bécsből érkező, postai szállítás elvonását szorgalmazó hivatalos megkeresések esetében azonban a magyar kormányszervek általában még az ilyen rövid, sommás indokolásoktól is eltekintettek, hanem a kérés jogalapjának megvizsgálása nélkül, automatikusan adtak helyt a császári belügyminisztérium kívánságának. 126 így került feketelistára a berlini Correspondance Tchéque és a Felleisen is, 1869 tavaszán. 127 A külföldi lapokkal szembeni erőteljesebb fellépés azonban hamarosan kiváltotta néhány nemzetiségi politikus nemtetszését. Borlea Zsigmond a képviselőház plénuma előtt is kifejezte rosszallását a külföldi lapok irányában alkalmazott rendészeti kormánypolitika miatt. A Pozor és az Albina kitiltásán háborgó képviselő leszögezte: „ha valamely lap ily módon betiltatik, az azt hiszem, absolút rendszerhez illik, de nem az alkotmányossághoz és szabadelvűséghez ...". Borlea a kormány illetékes tárcájához adresszált interpellációjában szónoki fordulattal vetette fel: „a kereskedelmi minisztert ... mi indította ezen szabály — s alkotmányellenes eljárásra, s hogyan tudta azt a hazai törvényeinkkel igazolni, s a szabadság s alkotmányosság elveivel összeegyeztetni." 128 A román nemzetiségi képviselő akciója azonban nem kavart vihart a magyar képviselőházban. A középbal, de még a szélsőbal képviselői sem érezték szükségét annak, hogy a kabinet e téren követett politikáját bírálják, s annak jogi alapjait firtassák. Még a megkérdezett miniszter, Gorove István sem tartotta indokoltnak az érdemi válaszadást, s csupán az „alkotmányellenes" kitétel ellen emelt kifogást, anélkül, hogy részleteiben magyarázta volna a postai szállítás jogának elvonását gyakorló politika intencióit. Borlea interpellációjának hűvös parlamenti fogadtatása azonban feltehetően megerősítette a kormányt a dualizmust támadó külföldi lapok kitiltásának politikájában. Jól példázza ezt a párizsi Le Reveil esete is, amelynek a kereskedelmi miniszter néhány hónap múltán, bécsi kérésre, mutatott ajtót. Ez a lap egyébként hangneme, s nem utolsósorban politikai irányvonala miatt szolgált rá a kitiltásra. A Le Reveil második évfolyama 112. számával végképp betelt a pohár. A lap „Le Cholera Monarchique" című első oldalon helyet kapó anyaga „ő cs.'s apóst. kir. Felsége 1. f. személyéről" ugyanis köntörfalazás nélkül jegyezte meg, hogy „Ausztria császára olyan nulla, aki semmihez sem hasonlítható, s ha nem volna trónon, mint magánember, az első lépésnél meghalna, s végül karakterét a kegyetlenség, gyengeség és határozatlanság jellemzi". 129 Aligha csodálható, hogy a hivatalos körök e soroknak sem Bécsben, sem Pesten nem örültek. A postai szolgáltatás elvonása ebben az esetben tehát, nézetünk szerint, nem az alkotmányos szabadsággal való szakítást, hanem a monarchia vezetőinek a nem éppen fenkölt irodalmi formában jelentkező kritikával szembeni, tegyük hozzá indokolt, türelmetlenségét dokumentálja. 571
