Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 3. szám - Révész Tamás Mihály: A dualista állam sajtórendészete, 1867–1875 / 557–590. o.

A türelmetlenség azonban nem harapódzott el, ezt mutatja az is, hogy a „szentkorona országainak" területén kívül nyomtatott hírlapok elleni hadjárat hatvannyolc végén, s hatvanküencben tapasztalható hullámai a következő esztendőkben észrevehetően megcsendesedtek. Két év alatt ugyanis a kormány mindössze egy alkalommal vonta meg a postai szállítást külföldi laptól, névszerint a Párizsban nyomtatott ZMOWA című lengyel félhavi folyóirattól, melyről a döntést indokolva megállapították, hogy a „Fennálló kormány és társadalmi rendszer elleni tettleges forradalomra" izgat.

130 A külföldi lapok elleni rendészeti intézkedések apályát azután 1872-ben addig sohasem tapasztalt dagály követte. Egy esztendő leforgása alatt ugyanis csaknem annyi idegen orgánum került a magyar kormány feketelistájára, mint a dualista állam első öt évében összesen. Először a Chemnitzer Freie Presse került fel a feketelistára, amelytől a bécsi belügyi tárca kérésére vonta meg a kereskedelmi minisztérium a postai szállítás jogát.

131 A postahivatalokból kiparancsolt lapok között a sorban a második a Pesten megjelenő Morgenstern volt, melynek programja és hangvétele elsőként a monarchia közös külügyminiszterének rosszallását vívta ki, aki magánlevélben figyelmeztette a magyar kormány elnökét a lapnak „a katholika vallás és papság ellen irányzott veszélyes izgatásaira".

132 Pár nappal később a bécsi belügyminiszter pedig egyenesen arról tájékoztatta a magyar kormány fejét, hogy a vallási türelmetlenséget szító újságot az osztrák postahivatalokból már ki is tessékelték.

133 A bécsi intézkedések után érthető, hogy a Morgenstern itthon is kegyvesztett lett, s a sajtóosztály és a belügyi tárca egymást túllicitálva követelte a laptól a postai szállítás jogának megvonását.

134 A kereskedelmi miniszter ekkor még nem késlekedett eleget tenni a felszólításnak, s a Pesten nyomtatott hírlaptól, rendhagyó módon nemcsak a határon levő, de a fővárosi postahivatal szolgáltatását is megvonta.

135 Később ugyanerre a sorsra jutott a bécsi szociáldemokrata szócső, a Volkswille is, amelynek kitiltását természetesen Bécsből szorgalmazták

136

, de amelynek elmarasztalásával a pesti belügyi tárca is egyetértett. A belügyminiszter a bécsi munkáslapot jellemezve leszögezte, hogy „oly irányt követ és oly közleményeket tartalmaz, melyek a fennálló társadalmi rend felforgatását czélozzák és a munkásosztály felingerlésére legalkalmasabbak, minél fogva igen szükséges, hogy ezen a Monarchia másik felében betiltott, felette veszélyes irányú hírlap ... Magyarországon ... se terjesztessék."

137 A külföldi lapok elleni offenzíva következő áldozata a Mlada Serbadija című szerb nyelvű hetilap volt, mellyel szemben a már bevált rendészeti fellépést a főváros főügyésze kezdeményezte, mondván, hogy az a „Magyar, Erdély, Horváth és Szlavón országokban lakó nem magyar ajkúakat a legelkeseredettebb modorban forradalomra hívja fel".

138 A miniszterelnök a sajtóügyi közvádló sorait olyannyira megszívlelte, hogy ezúttal a minisztertanáccsal hozatott határozatot a lap kiutasítására.

139 Még ugyanezen az ülésen döntött a kabinet a Zimmermann Lajos Richárd tollából származó „Wildes und Mildes" című röpirat nemkívánatossá nyilvánításáról.

140 Zimmermann e kis írásának feketelistára helyezésével egyidőben a szerző egy másik munkája pedig a miniszterelnökség sajtóosztálya megkeresésére a kereskedelmi tárca egyszerű intézkedésével rekedt meg az ország határain.

141 572