Levéltári Szemle, 28. (1978)
Levéltári Szemle, 28. (1978) 3. szám - Révész Tamás Mihály: A dualista állam sajtórendészete, 1867–1875 / 557–590. o.
Színit azonban elsősorban nem a biztosítékhiányért, hanem hírlapja programjáért hurcolták meg 1867 októberében, s hatvannyolc januárjában. 106 Két esztendővel később a pesti bíróságot ugyanez a motívum vezérelte, amikor Táncsicsra és újonnan indított lapjára, az Arany Trombitára csapott le. Az agg politikus valójában már a mutatványszámban felhívta magára a figyelmet, midőn bevezető bemutatkozó írásában leszögezte: „a fennálló törvények között oda működni, hazafiúi kötelességemnek tartom, hogy ezen közösügyi törvények törvényhozás útján eltöröltessenek". 107 A pesti hatóság e sorokat olvasva jónak látta, hogy felderítse a lap biztosítékának körülményeit. S a nyomozás eredménnyel járt, bebizonyosodott, hogy a szerkesztő az előírt összegnek csupán a 4/5-ét tette le. A határidő hosszabbítási kérelmet pedig figyelmen kívül hagyva a fenyítő törvényszék a „veszélyes embert" 108 egy hónapi fogságra és száz forint pénzbüntetésre ítélte. A fő cél azonban ezúttal sem a sajtórendészeti szabálytalanság megtorlása, hanem a kellemetlen orgánum elnémítása lehetett. Ezt engedte sejtetni a Magyar Újság kommentárja is, mely hangsúlyozta: „Szép tulajdonság a törvényesség, és bármily sújtón nehezedjék is az reánk, csak dicsérni fogjuk érte a kormányt. De látva azt, hogy a törvény csak eszközül használtatik fel ellenünk, az ellenzék ellen, míg másokat pártosan és részrehajióan a törvény szigorától meg kímél a hatalom, kárhoztatásunkat el nem hallgathatjuk." 109 A biztosítékrendészeti eljárás bírósági szakasza gyakorlásának sommás áttekintése azt bizonyítja, hogy a sajtókihágás miatti megtorlás még az ellenzéki orgánumokkal szemben sem vált a gondoíatnyüvánítási szabadság elleni hadjárat eszközévé. A bírói szervek ugyanis meglehetősen vonakodtak a közigazgatási hatóságoknak segédkezet nyújtani a kaució-szabálytalanságok megtorlásában. Ez a legnyilvánvalóbban a Honvéd című katonai szaklap ellen indított perben mutatkozott meg, amely a vádlott kiadó, Vodiáner Fülöp „tárgyi tényálladék hiányából" történő felmentésével végződött. 110 A pesti királyi törvényszék ítéletében hangsúlyozta ugyan, hogy a Honvéd „több egymás utáni számában megjelent czikkei" politikai témákat boncolgattak, ám a bírói határozat szerint „az 1848. évi XVIII. t. ez. 30. és 31. §-ainak összevetése és szelleme folytán, jogosulatlan és büntethető lapkiadónak csak az tekinthető, ki politikai lapot (30. §), tehát oly lapot, mely egészben vagy részben és hivatásszerűen politikával foglalkozik és állandóan politikai tendencziát követ, biztosíték adása nélkül kiad." 111 Az ítélet indokolása kiemelte, hogy a katonai szaklapot a neki felrótt cikkek „politikaivá még át nem változtatták és annak politikai tendencziát még nem adtak". Az esküdtszékek túlzott liberalizmusát oly sokszor felhánytorgató pesti helyettes főügyész a felmentő ítélet láttán nem hallgatta el csalódottságát amiatt, hogy a szakbíróság — szerinte sajátos-jogszabályértelmezésével a laikus bíráktól átvette a stafétabotot. 112 „Az ítélet ... midőn különséget tesz szaklap és politikai lap között, a törvény alapját egészen elhagyta" — kesergett a sajtóügyi közvád képviselője. 113 A pesti törvényszék ítélete azonban komoly figyelmeztetés volt a közigazgatási szervek számára, hogy a továbbiakban az apróbb biztosíték szabálytalanságok miatti eljárásban nem számíthatnak a fővárosi igazságszolgáltatási szervek cinkos együttműködésére. Bizonyosan ennek is köszönhető, hogy sajtókihágási ügyekben a peres utat a hatalom rúdjánál ülők többet nem vették igénybe. 567