Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 3. szám - Révész Tamás Mihály: A dualista állam sajtórendészete, 1867–1875 / 557–590. o.

szerű biztosíték letétetett volna, politicai czikkeket közöl", illetve hat esztendő múltán a Pester Jöurnal-t.

79 Ám, hogy a belügyi tárca a biztosítékrendészeti szankciók alkalmazásának milyen kis teret engedett, az nemcsak a számok, és mutatókönyvi nyilvántartások tengeréből állapítható meg. A fennmaradt iratanyag átvizsgálása is ilyen következtetéshez vezetheti a kutatót. Flatt Nándor újvidéki királyi biztos pedig a saját felterjesztésének hűvös fogadtatásán mérhette le pesti főnökeinek óvatos, a sajtórendészeti szankciók alkalmazásától vonakodó politikájának tendenciáját. A város élére felülről kinevezett vezető hiába proponálta a Zastava biztosíték miatti perbefogását, mondván, hogy az „politikai és szociális kérdésekben izgató befolyást" gyakorol és biztosítéka nincs szabályszerűen lekönyvelve a városi pénztárban.

80 A terjedelmes, majd tízoldalas felterjesztés javaslatait sommázva Flatt aláhúzta, hogy „ezen lap megjelenése a biztosíték szabályszerű kiegészítéséig letiltandó, s a kiadó ellen esetleg a 31. § sanctiója alkalmazandó lenne."

81 Weinckheimék azonban nem értettek egyet a királyi biztossal, s a követelt eljárást elutasító válaszukban hangsúlyozták, hogy a tényállás nem nyújt ,,arra elegendő alapot, hogy a lap ellen a biztosíték iránti törvényes rendeletek áthágása miatt sajtóügyi kereset indíthatnék". A leirat megállapította, hogy a kaució kezelése körül észlelt szabálytalanságért nem a kiadót, hanem a „hatóságot, illetőleg annak elnökét terheli felelősség".

82 A belügyminisztérium fentiekben vázolt, liberálisan törvénytisztelő gyakorlata azonban természetesen kivételekkel és áttételekkel érvényesült. Amennyire óvakodott ugyanis a tárca a sokszor bizonytalan kimenetelű sajtókihágási eljárás követelésétől a kiegyezést követő esztendőkben, annyira kevéssé voltak aggályai a kormányt támogató, s politikáját népszerűsítő lapok rendészeti ellenőrzésének nagyvonalú kezelésében. A kauciórendészet terén a belügy egyértelmű politikájában az első figyelemreméltó változást a biztosítékletételre adott haladékot jelentették. Ez a kedvezmény azonban kimutathatóan nem volt feltétel mentes, a kérelmező orgánumok politikai irányának halasztással honorált beszámítása pedig a politikai motívumok jelentőségét növelték a tárca sajtópolitikájában. A Neues Pester Journal részére adott hat heti haladékot,

83 a Székely Hírlap ismételt halasztási kérelmének való helytadást,

84 a Kelet című erdélyi lap számára engedélyezett három havi haladékot,

85 s a Srbski Narod ismétlődő haladékait

86 nehéz volna elválasztani e lapok deákpárti programjától. A kormány mellett nyilatkozó helyi lapoknak nyújtott kedvezmények esetenként odáig terjedtek, hogy kivették őket a politikai lapok kategóriájából

87

, s mivel ezekre a jelentésekre máshelyütt, a protekcionista politika kezdeti tüneteinek elemzésénél utaltunk, így itt csupán arra mutatunk rá, hogy míg az 1860-as esztendők végén a kormányt támogató lapok a belügy írásos engedélyével helyezték magukat a sajtótörvény 30. §-a fölé, addig pár évvel később a tárca már minden intézkedés nélkül hunyt szemet egy-egy lap politikai tartalma és a biztosíték hiánya közötti diszharmónia felett. Ez történt — többek között — a Hódmezővásárhely című lap esetében is, amelyről az elnöki osztály regisztere kurtán-furcsán csupán annyit árult el, hogy „deákpártivá lett, politikával nem foglalkozik".

88 A minisztérium fokozódó szubjektivizmusa a kormánypárti színeket magukra öltő 564