Levéltári Szemle, 28. (1978)
Levéltári Szemle, 28. (1978) 3. szám - Révész Tamás Mihály: A dualista állam sajtórendészete, 1867–1875 / 557–590. o.
kauciót" tették le, a bélyegilleték kötelezettsége fölött pedig egyszerűen átsiklottak. 65 A miniszteri értekezlet a belügyminisztert bízta meg azzal, hogy „a tény valósága esetében az illető tulajdonosokat felszólítássá, miszerint nyolcz nap alatt az egész biztosítékot tegyék le, s a bélyegilletéknek feleljenek meg, ellenkező esetben azon lapok irányában a törvény szigora szerint eljárni fogván." 66 A minisztertanács sztrikt direktívája az első év folyamán azonban csupán áttételesen éreztette hatását. A belügy ugyanis kaució-szabálytalanság miatt az 1867-es esztendő második felében csupán néhány alkalommal, s inkább elvi éllel intézkedett. 67 Az alárendelt közigazgatási szervek működésük első hónapjaiban nem egy alkalommal keresték meg a minisztérium sajtóval foglalatoskodó referenseit, iránymutatást kérve egy-egy biztosítékrendészeti kérdésben. A főispánok, és polgármesterek felirataikban elsősorban azt tudakolták, hogy vajon néhány — azt kérelmező — orgánum számára adhatnak-e felmentést a biztosítékkötelezettség alól, illetve a letett biztosítékot milyen formában fogadhatják el. 68 A helyi vezetők kérdéseire adott egyértelmű válaszokon még érezhető volt a júniusi kormányülés intencióihoz való ragaszkodás. Hiszen a leiratok ekkor még a kauciómentességért folyamodók kérvényeinek egyértelmű elutasítására szólították fel a törvényhatóságok, városok első embereit, míg a halasztást kérők esetében javasolták figyelembe venni a laptulajdonosok indokait is. 69 A későbbiekben a belügyminisztérium biztosítékrendészeti tevékenységére az ügyek számának felszaporodása volt jellemző. E számszerű növekedés a mutatókönyvek regisztereiből könnyen nyomon követhető. A bejegyzések szerint a tárca kaució ügyben 1868ban 10 lap esetében intézkedett, 70 1869-ben már tizenhat, 71 egy esztendővel később pedig tizenöt 72 volt az ilyen ügyek száma. A dualista állam negyedik esztendejében a belügy tizenkettő 73 , 1872-ben huszonegy 74 , 1873-ban tizennégy 75 , míg a fúzió előtti évben tizenöt alkalommal 76 tette le a garast biztosítékrendészeti kérdésben. A mennyiségi növekedés egyben minőségi változást is eredményezett. Az első év merev, jogszabályokhoz kötődő döntéseit ugyanis a politikai motívumokat jobban figyelembe vevő rendészeti intézkedések váltották fel. Ezzel azonban távolról nem állítjuk azt, hogy a tárca kauciórendészeti gyakorlatának kirajzolódó kontúrjait nem a burzsoá törvényesség tiszteletben tartása és tartatása jellemezte. A helyi szervek rendszeres sajtóügyi jelentéseivel egyre megbízhatóbbá váló „elnöki" lapnyilvántartás lehetővé tette a biztosíték nélkül jelentkező, részben vagy egészben politikai hírlapok megrendszabályozását. Az elnöki osztály mutatókönyveinek lakonikus mondatai 1868 és 1874 között több mint hatvan újság pótlólagos biztosítékletételét dokumentálják, bizonyítva ezzel azt, hogy a kaució nélkül politizáló hírlapokkal szemben az esetek túlnyomó többségében elmaradt a törvényben megfogalmazott szankció alkalmazása. Mint ahogy nem csaptak le azokra az orgánumokra sem, amelyek eltitkolva a politikum iránti érzékenységüket és hajlandóságukat, hasábjaikon nemcsak „társadalmi", „gazdászati", vagy „szakkérdésekkel", de politikával is foglalkoztak, természetesen anélkül, hogy a biztosítékot a törvényhatóságok, városok pénztáraiba elküldték volna. 1868-ban ez utóbbi kategóriában regisztrálták a Nyir-t, mely politizált, de „biztosítékot nem tett le", 77 a Szegedi Néplap-ot, amely „a nélkül, hogy a szabály563
