Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 3. szám - Révész Tamás Mihály: A dualista állam sajtórendészete, 1867–1875 / 557–590. o.

Révész T. Mihály A DUALISTA ÁLLAM SAJTÖRENDÉSZETE (1867-1875) Az osztrák és a magyar uralkodókörök hatvanhetes hatalom-osztozkodásának egyik feltétele, Hanák Péter szavaival, az alkotmányos rendszer „lecövekelése" volt. A burzsoá alkotmányosság feltámasztása pedig lényegében a sajtószabadság negyvennyolcas keretének életrekeltését eredményezte. Az „alkotmányos boldogság" visszaállításával azonban a hatalom urainak jónéhány keserű pirulát is le kellett nyelniük. A nemzetiségek önrendelkezési jogáért folytatott megmozdulások, az Asztalos vezette szegényparaszti mozgalom, a demokrata körök és a honvédsegélyegyletek szaporodása, s általuk a kossuthi eszme, s a kiegyezés tagadásának növekvő hatása a deákpártot kellemetlen meglepetésként érte. A szabaddá tett, cenzúra nélküli, sajtó orgánumainak jelentős része pedig szinte az új államalakulat megszületésének első perceitől kezdve Pesten és vidéken egyaránt élesen kritizálta a hivatalos politikát, a deákpártot és a kormányt. A különböző árnyalatú ellenzéki hírlapok fullánkjait, a sajtótámadások marásait azonban az állam apparátusa nem sokáig tolerálhatta. S bár a márciusi sajtótörvény megszorítására a vezető kormányférfíaknak valójában sem kedvük, sem erejük nem volt, a hírlapok ,,káros" hatásának csökkentése érdekében a kormányzati szervek konkrét intézkedésekre is elhatározták magukat. A dualista magyar állam központi szerveinek sajtórendészeti politikáját ezeknek az intézkedéseknek a sora jelzi. E sorban egymást kiegészítve jól megfértek egymással a hazai orgánumok kézben tartására született lépések azokkal a döntésekkel, melyek a külföldön nyomtatott hírlapok hazai terjesztésének felügyeletét célozták, s melyeknek közös forrása a kormány s annak különösen két minisztériuma, a belügyi és az igazságügyi tárca volt. E közös jegy is indokolja, hogy a központi kormányzati szervek sajtópolitikájának krónikáját a minisztertanács ezirányu tevékenységének elemzésével kezdjük, s csak ezután térjünk ki a belügyi tárca rendészeti, s a miniszterelnökségi sajtóosztály tájékoztatási munkásságának eredményeire, tendenciáira. A kormányt, mint testületet különösen a dualista időszak első esztendeiben a sajtóviszonyok iránti közömbösség vádjával nemigen lehetne illetni. A minisztertanácsi ülések, miniszteri értekezletek jegyzőkönyvei éppen azt tanúsítják, hogy a deákpárt kabinetje — feléledve az első, meglepetésszerű hírlapi fullánkok okozta kábultságból — érzékenyen reagált a sajtóban publikált fejtegetésekre. Pusztán az a tény is, hogy korszakunkban a kormány csaknem nyolcvan alkalommal foglalkozott a sajtót közvetlenül érintő kérdésekkel, bizonyítja a minisztérium aktivitását és a sajtó jelentőségének felismerését. 557