Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 3. szám - Révész Tamás Mihály: A dualista állam sajtórendészete, 1867–1875 / 557–590. o.

A kormányzat igazgatási eszközökre összpontosító sajtópolitikája vázolásakor el kell tekintenünk a kabinet hírlapirodalmat érintő valamennyi döntésének bemutatásától. A sajtótörvény és sajtóbüntetőeljárás elvi módosítására irányuló kormánytörekvésekről a korábbiakban már amúgy is képet adtunk, míg a minisztérium protekcionista politikájának s a sajtóvétségek megtorlására irányuló lépéseinek vizsgálata túllépné tanulmányunk kereteit. Ezért tehát a kormány sajtóigazgatási gyakorlatának részeként, ehelyütt csupán a sajtótermékek rendészeti felügyeletének elemzésére térünk ki. A sajtópolitika első számú letéteményese, elvi megfogalmazója és alakítója: a miniszterelnökség, illetve az azon belül szervezett sajtóosztály nem vállalhatta magára a sajtó valamennyi területével való törődést. S bár a „sajtóvezénylet" fennmaradt írásos dokumentumai között tallózva nem egy alkalommal mutathatnók rá a kormányelnökség operatív szervének az egyes lapok politikai felügyeletét, tartalmuk, ,4rányuk" szemmel kísérését is célzó törekvéseire, a magyarországi hírlapirodalom átfogó politikai és rendészeti ellenőrzése a belügyminisztérium hatáskörébe tartozhatott. Ez derül ki abból az 1867. február 17-én aláírt „legfelsőbb kézirat"-ból, amely a kiegyezés nyitányaként „a magyar királyi helytartótanács megszüntetéséről", „Andrássy Gyula miniszterelnökké lett kinevezéséről" rendelkezve megállapította a magyar minisztérium ügykörét.

1 A királyi leirat ugyanis a hivatalba lépő felelős minisztérium kormányzati és közigazgatási tennivalóit sorjázva a. „sajtó és színházi ügyet politikai tekintetben" expressis verbis a belügyminisztériumhoz utalta.

2 A politikai ellenőrködés kissé homályosan megfogalmazott feladatával azonban a tárca sajtóval kapcsolatos tennivalóinak köre nem merült ki, hiszen a sajtórendészeti előírások betartásának munkája, vagyis annak figyelemmel kísérése, hogy vajon az egyes induló, vagy éppen már létező orgánumok teljesítették-e a törvényben, vagy más jogszabályban meghatározott rendészeti előírásokat, természetesen csak e minisztériumra hárulhatott.

3 A közrendért és a nyugalmas politikai hangulatért felelős tárca nagy jelentőséget tulajdonított a „felszabadult sajtó" fölötti őrködésnek.

4 A minisztériumban két szervezeti egység is feladatának tudta a sajtótermékek ellenőrzését. Az elnöki I. osztály „a hazai és bécsi lapok átnézete" kötelmével kétségtelenül a politikai jellegű ellenőrködést látta el, míg az államrendőri- és közbiztonsági osztály a „sajtó ügy" feladatkörének kézben tartásával a rendészeti előírások teljesítését szorgalmazta.

5 E két osztály intézkedéseit megőrző aktacsomók levéltárban föllelhető töredékes anyaga, s az elnöki, illetve az általános iratok mutatókönyvének bejegyzései alapján a továbbiakban a tárca sajtóigazgatási és sajtópolitikai tevékenységének bemutatására teszünk kísérletet. A HAZAI SAJTÓTERMÉKEK NYILVÁNTARTÁSA A hatalom új kormányosai a burzsoá alkotmányosság visszaszerzésekor számos új s jelentős feladattal találták szembe magukat. Andrássyék nem örökösei, hanem tagadói voltak a korábbi reakciós államapparátusnak. így érthető, hogy a politika majd minden területén „tisztalappal" akartak indulni. 558