Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 2. szám - IRODALOM - Szekeres József: Szőcs Sebestyén: Budapest székesfőváros részvétele az 1905–1906. évi nemzeti ellenállásban. Budapest Főváros Levéltára kiadványai. Várostörténeti tanulmányok 1. Főszerkesztő: Ságvári Ágnes. Bp., 1977. / 441–445. o.

életének irányításában. Megvalósult az ipari és a banktőke összeolvadása, a magyar finánctőkés körök saját terjeszkedési célkitűzéseket dolgoztak ki. Az ipar fejlődése és a hazai tőkések saját terjeszkedő politikája szempontjából egyre terhesebbé vált az a függő helyzet, amelyben Magyarország a Habsburg-birodalom fejlettebb részeivel szembekerült. A magyar tőkések és érdekeltjeik a századfordulót követően mind erősebben követelték saját hatalmi céljaik érvényesítését az osztrák—magyar monarchia politikai rendszerében. Egyidejűleg a világpiaci verseny és az ország függő helyzete következtében a magyarországi ipari dolgozók kizsákmányolása igen nagymértékű volt. Az itt fizetett munkabérek messze elmaradtak Európa más országaiban kialakult munkabérek mögött. A mezőgazdaság fejlődése a nagybirtok-rendszer, a világi és kötött nagybirtokok és az arisztokrácia kiváltságai miatt ugyancsak visszamaradt és keserves terheket rótt a mezőgazdasági lakosságra. Az ország falvaiból ezekben az években százezerszámra vándoroltak ki a megélhetésüket kereső nincstelenek s az itthonmaradottak helyzete is alig különbözött a munkanélküliek, a nyomorban élők sanyarú sorsától. A XX. század az egész világon gazdasági és belpolitikai válságok, háborúk, kíséretében köszöntött be. Lenin mutatott rá arra, hogy Kelet-Európában a középkor maradványai erősen fékezik a társadalom fejlődését. ,J£zek a maradványok: az abszolutizmus (korlátlan önkényuralom), a feudalizmus (a feudális földbirtokosok birtokai és kiváltságaik) és a nemzeti elnyomás." Az imperializmus korszakának beköszöntése Magyarországon felszínre hozta és kiélezte a magyar társadalom hosszú idő óta megoldásra váró problémáit. Az 1903-ban kibontakozó gazdasági és ipari válság átmenetileg visszavetette a termelést és növelte a munkanélküliek számát. Az 1904—1905-ös esztendő gyenge mezőgazdasági termése lerontotta a falusi lakosság életlehetőségeit. Ilyen körülmények között az ipari munkások, földmunkások és szegény parasztok mozgalmai nagy erővel lobbantak fel. Tömegsztrájkok, tüntetések, véres összetűzések mutatták az egyre nagyobb elégedetlenséget. A vasipari bérmozgalmak, a bányász—sztrájkok, a budapesti építőmunkás és villamosvasúti sztrájkok, az országos vasutas-sztrájk és a 33 halálos áldozatot követelő élesdi csendőrsortűz az állomásai e mozgalmaknak. Ugyanakkor kiéleződtek az osztrák és a magyar uralkodó osztály közötti ellentétek, a közös teherviselés és a nemzeti hadsereg kérdése megoldhatatlannak bizonyult a két ország burzsoá csoportjainak számára. 1905 januárjában igen feszült politikai és gazdasági légkörben került sor a képviselőházi választásokra. A közel négy évtizede kormányon levő szabadelvű párt vereséget szenvedett, míg a koalícióba tömörült ellenzéki pártok győzelmet értek el. A Tisza-rendszer megbukott. A király, semmibe véve a választások eredményeit nem a győztes ellenzéknek, hanem Fehérvári Géza volt hadügyminiszternek adott kormányalakítási megbízást. Az egyesült ellenzéki pártok Fehérvári kormányát törvénytelennek minősítették és felhívták a megyei és városi törvényhatóságokat, hogy ne hajtsák végre a „darabont" kormány rendeleteit, ne szedjenek adót, ne állítsanak újoncokat és ne iktassák tisztükbe a törvénytelenül kinevezett főispánokat. Dualizmus-kori történelmünk legmélyrehatóbb 442