Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 2. szám - IRODALOM - Szekeres József: Szőcs Sebestyén: Budapest székesfőváros részvétele az 1905–1906. évi nemzeti ellenállásban. Budapest Főváros Levéltára kiadványai. Várostörténeti tanulmányok 1. Főszerkesztő: Ságvári Ágnes. Bp., 1977. / 441–445. o.

politikai válsághelyzete bontakozott ki a felsorolt események nyomán az 1905—1906-os években. A válságot mégcsak elmélyítette az 1,905-ös oroszországi forradalom és a pétervári véres vasárnap eseményeinek híre. Szó'cs Sebestyén művében történészeink közül elsőként mutatja be a maga részleteiben azt a folyamatot, amely a fővárosnak, Budapest törvényhatósági bizottságának az ún. ,,nemzeti ellenállás "-hoz történő csatlakozásától — melyre 1905 nyarán került sor — a koalíció kormányra kerüléséig, községi vonatkozásban Bárczy István polgármesterré történt megválasztásáig (1906. június 19.) zajlott. Éles fény vetül arra a sajátos helyzetre — szerző élvezetes stílusban leírt eseményábrázolása nyomán — melyet a főváros a törvényhatóságoknak a központi kormányhatóságokkal szembeni harcában elfoglalt. Ezen sajátosságok egyik legfontosabbika a fővárosi önkormányzati helyhatósági testületben szerepet játszó politikai csoportoknak a többi, főként megyei törvényhatóságokhoz képest liberálisabb arculata, továbbá az azokhoz mérten teljesebb körű községi autonómia birtoklása. Mindezen tényezők magyarázzák, hogy a fővárosi önkormányzati testület és a várospolitikai pártok hangadói egyrészt nem kevéssé csak taktikai céllal csatlakoztak a ,nemzeti ellenállás "-hoz, másrészt, hogy a válságból történő kibontakozás az országos események irányvételétől némileg eltérően, egy liberálisabb jellegű várospolitikai csoport és tendencia uralomrajutásával esett egybe. A „nemzeti ellenállás"-t irányító ellenzéki koalíciós vezérlő bizottság harcának kimenetele jórészt attól függött, hogy az önkormányzatok többsége, de közöttük is elsősorban az ország fővárosának parlamentje csatlakozik-e az ellenálláshoz. Különös jelentősége volt a harc kimenetele szempontjából az adózás, az újoncozás terén vitt kiemelkedő szerepével és nem utolsó sorban közvélemény formáló jelentőségével a budapesti városi törvényhatóság állásfoglalásának. Igen nagy jelentősége lett volna a koalíciós pártok győzelme szempontjából az elégedetlen városi és falusi közép- és dolgozó-rétegek csatlakozásának. A ,,nemzeti ellenállás" harcai végül is semmitmondó kompromisszummal zárultak. Az ellenzéki koalíció kénytelen volt valamennyi fontosabb követelésében engedni, a király és a reakciós udvari körök álláspontját némileg módosított formában, a magáévá tenni. Szerző széleskörű levéltári és könyvtári kutatásai során feltárt gazdasági és társadalmi tényanyag alapján részleteiben és igen alaposan elemzi a koalíció behódolásának okait. Személyekig terjedő részletességgel vizsgálja — történeti irodalmunkban elsőként - a budapesti várospolitikai pártok vezető exponenseinek társadalmi és anyagi helyzetét, kapcsolatait a hazai és külföldi ipari érdekeltségekkel, tőkés csoportokkal, pénzintézetekkel. Üttörő jellegű analízise nyomán világossá válik, hogy miért nem sikerült nemcsak a fővárosban, hanem országos viszonylatban sem az ellenállási harcot vezető, alapvetően az uralkodó osztályokhoz tartozó csoportoknak bázisukat kiterjeszteni és céljaikhoz a tömegmozgalmakat is hozzákapcsolni. Szerző kézzelfoghatóan érzékelteti, hogy a vég443