Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 2. szám - IRODALOM - Szekeres József: Szőcs Sebestyén: Budapest székesfőváros részvétele az 1905–1906. évi nemzeti ellenállásban. Budapest Főváros Levéltára kiadványai. Várostörténeti tanulmányok 1. Főszerkesztő: Ságvári Ágnes. Bp., 1977. / 441–445. o.

Szőcs Sebestyén : BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS RÉSZVÉTELE AZ 1905-1906. ÉVI NEMZETI ELLENÁLLÁSBAN Budapest Főváros Levéltára kiadványai. Várostörténeti tanulmányok 1. Főszerkesztő: Ságvári Ágnes, Bp. 1977.1971. Értékes művel gyarapodott a főváros történetét feldolgozó publikációk sora Szőcs Sebestyén várospolitikai tanulmányának közreadásával. A kötet Budapest Főváros Levéltára kiadásában látott napvilágot. Ez a mű is szerves részét képezi — a Fővárosi Tanács áldozatkészsége révén — a Levéltár már szép és számos eredményre visszatekintő tudományos-publikációs tevékenységének. Szerző tárgyválasztásában a főváros újkori várospolitikai jellegű történeti eseménysorozatának egyik igen fontos, a későbbi évtizedek városfejlődésére is kihatással bíró szakaszának, az un. 1905—1906. évi „nemzeti ellenállás" fővárosi eseményeinek a feltárására és rekonstruálására összpontosított. Munkája nemcsak az eléggé elhanyagoltnak számító újkori fővárostörténet terén értékelhető jelentős eredménynek, hanem az 1905— 1906-os évek válsághelyzetéről és tömegmozgalmairól eddig megrajzolt országos történeti képet is új mozzanatokkal gazdagítja. Szerző mondanivalóját hat fejezetbe tömörítve adja elő. Az első fejezet az 1905—1906. évi politikai válság előzményeit és a főváros helyzetét, a második a főváros csatlakozását a nemzeti ellenálláshoz, a harmadik az ún. „darabont kormánynak" a lázadó törvényhatóságok megrendszabályozására hozott intézkedéseit, a negyedik a fővárosi ellenőrzésére törvénytelenül kinevezett királyi biztos működését, az ötödik az alkotmányos kormányzási-igazgatási szervezet visszaállításának eseményeit ismerteti. A befejező oldalak a nemzeti ellenállás időszakának történéseiből levonható főbb elvi-politikai következtetéseket összegezik. Hazánk az 1900-as években lépett fejlődésének során az imperializmus korszakába. A magyar ipar fejlődése — leküzdve az átmeneti visszaeséseket — felgyorsult, az ipari koncentráció megerősödött, a termelés értéke megkétszereződött. Különösen a gépipar és az elektrotechnikai iparágak váltak jelentőssé. A gyáripari munkások létszáma az előző évtizedhez képest megkétszereződött. A munkások több mint fele az ország fővárosában és elővárosaiban működő nagyüzemekben dolgozott. Az ipari fejlődés erősödésével kapcsolatosari egyre inkább megnőtt a magyar burzsoázia, az ipari, a banktőkés és kereskedő réteg súlya az ország gazdasági és politikai 441