Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 2. szám - IRODALOM - Szántó György: Körmendy Adrienne–Szántó György: Az Akadémia Elnökségi Titkársága iratai 1950–1969. Repertórium / 439–440. o.

Körmendy Adrienne — Szántó György : AZ AKADÉMIA ELNÖKSÉGI TITKÁRSÁGA IRATAI 1950-1969 Repertórium A múlt év végén, 1977-ben elkészült az Akadémiai Levéltárban az Akadémiai Elnökségi Titkársága iratainak repertóriuma. A magyar tudományos életben döntő jelentőségű momentum volt, amikor az 1949. évi XXVII. tv. előírta a Magyar Tudományos Akadémia átszervezését, melynek végrehajtásával az Akadémia az ország legfelsőbb tudományos intézménye lett. Az Akadémia tudományos életünk vezető személyiségeinek testülete, egyszersmind azonban országos hatáskörű szerv is. Mindkét irányú tevékenységét a hivatali apparátus nemcsak biztosította, de elő is segítette. A hivatali apparátust az Akadémia a Magyar Tudományos Tanácstól örökölte, ezt azonban saját igényeinek megfelelően át kellett szerveznie. 1950-ben és 1951-ben több tervezet és javaslat készült a hivatali szervezet kialakítására. Ezek alapgondolata volt, hogy a Hivatalnak összekötő kapocs jelleget kell biztosítani a tudományos testületek között. Az Adminisztrációs Hivatal nevet viselő szerv valóban kapcsolatot volt képes tartani az Akadémia Elnöksége és a tudományos osztályok között. (Az Akadémia alapításától 1949-ig a tudományos élet szervezésének biztosítására alkalmas hivatallal nem rendelkezett, és ez nem kizárólag helyzetéből fakadt.) A Hivatal ügykörének vizsgálatakor egy tipikusan operatív intézmény képe bontakozik ki, amely ilyen jellegű tevékenységét végrehajtó funkciói gyakorlásával fejtette ki. Az Adminisztrációs Hivatal vezetőjének hatáskörét adminisztrációs és gazdasági vonalon kellett erősíteni, ugyanakkor a tudományos osztályok vezetését akadémikus osztályelnök és osztály titkár alá rendelték. Ennek nyomán a tudományos-elvi és az operatív-igazgatási feladatokat radikálisan elválasztották. Az Akadémia munkájának minősége fokozatosan javult, a vele szemben támasztott elvárásoknak egyre jobban képes volt eleget tenni. Ezt a folyamatot kitűnően nyomon követhetjük az Elnökségi Titkárság iratanyagának tanulmányozásakor. A repertóriummal jelentős forrásanyagot tettünk a kutatás számára hozzáférhetővé. Az előbbiekben említett „összekötő kapocs" funkcióból is adódik, hogy egy kulcsfontosságú országos (szervezet) végrehajtó intézményének evolúciója feltárul az anyag kutatója előtt. Amellett, hogy fejlődési modellel szolgál a felszabadulás utáni hivataltörténetünk számára, tudománytörténeti és tudományszervezési jelentősége is ki439