Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 2. szám - ADATTÁR - Pecze Ferenc: A hazai agrárfelsőoktatás hálózatának kialakulása 2. / 367–398. o.

alatt" tanácskozást kezdeményezett. A tárgykör felvázolása és rögtönzött vita után a miniszter a döntést a tantestületre bízva, az intézetből eltávozott. Végül az intézetben viselt oktatói állás és az egyetemi orvoshallgatói minőség összeférhetetlenségének felfogása kerekedett felül. Az elvi élű ügynek, mintegy katalizátor szerepben, a tanintézet belső igazgatására kiható, később tárgyalandó következményei is lettek. Ez a konfliktus magán hordozta az állatorvosi pálya akkori viszonylag kedvezőtlen társadalmi megítélésének jegyeit nemcsak az emberorvosi végzettség irányában, hanem az agrárképesítések mezőnyén (pl. magyaróvári oklevél) belüli összehasonlításban is. Az értékelés korabeli ingadozását jelzi, hogy az állatorvosi képesítést parlamenti választójogot megalapozó jogcímként sem akarták sokáig elismerni. (95) Az állatorvosképzés terén jelentős felsőoktatás-szervezési teendőket Tormay Béla látott el. Korábban a magyaróvári tanintézet osztrák hatóságoktól való átvételének eljárásában működött közre. Először a keszthelyi, azután a debreceni tanintézetek oktatója, illetőleg igazgatója volt. Eredményesen felívelő mozgalmas oktatói pályafutása emelkedésében a későbbiekben az állatgyógyintézethez helyezték át. Az önkényuralom idején meghurcolt Zlamál Vilmos most, fontos miniszteriális tisztsége mellett, tanári állását is fenntartja. (96) Korabeli osztrák hivatalos adatok szerint a bécsi k. k. Thierarznei Insütut pénzellátmánya közvetlenül a kiegyezés előtt pesti rokonintézetének hatszorosára (90.000:15.000 Ft) rúgott. Az állatorvosképzés javára a kiegyezés után (pl. 1872-ben) a magyar parlament a költségvetésben magas összeget szavazott meg. A mezőgazdasági szakoktatásra 1867-ben 104.000, 1872-ben 314.000 forintot irányoztak elő. A tudományos kutató és az oktató munka útjában álló anyagi, szervezeti és helyiség gondokat azonban nem oldották meg. Végül a szakemberképzést a soronlevő periódus kezdetétől (1875) m. kir. Állatorvosi Tanintézet elnevezéssel magasabb szervezeti szinten folytatták. (97) Az elől említett másik hazai agrárfőiskola a kiegyezéstől számított további két év eltolódással is a k. k. hőheren Landwirtschaftlichen Lehranstalt zu Ungarisch-Altenburg címet viselte. Ezt hivatalosan a Gazdasági Felsőbb Tanintézet (Magyaróvár) névvel csupán 1869-ben váltották fel. Jó ideig ezután is párhuzamos magyar és német nyelvű, lényegileg külön-külön tanfolyamok működtek, aminek bonyodalmairól Vörös Antal munkája számol be. A tanintézetet a Die landwirtschaftlichen Unterrichts-Anstalten der österreichischen Monarchie, Február 1868, Vom Prásidium des k. k. Ackerbau-Ministeriums c. kimutatás az első helyre rangsorolta. Az ügyirat megállapítja, hogy „diese Anstalt nimmt unter allén österr. landw. Lehrinstituten den ersten Rang ein." Egyben a magyaróvári tanintézetre még mindig (1868), mint az egész birodalom szakfőiskolájára („einehőhere landw. Lehranstalt für das ganze Reich") tekintett. Előnyös adottságai között hangsúlyozta azt is, hogy földrajzi fekvése szerint „im Centrum des Reiches" helyezkedett el. A magyaróvári tanintézet jövő sorsáról a kiegyezés után több elgondolás született. Felmerült a lajtántúli területekre („Die in- Folge des Dualismus' nothwendig werdende Umgestaltung oder Verlegung dieser landwirtschaftlichen Staat-Hochschule in diedeutsch381