Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 1. szám - Érszegi Géza: A helytörténetírás középkori levéltári forrásai / 13–17. o.

Nem hiszem, hogy ennél több kellene egy helytörténésznek. Lássuk tehát mit ír egy összeírás Csényéről: „Csénye. A dél felől fekvő jobbágytelkek: Veres János két negyed telke, a keleti telkek: Szántó Bálint és Szarka Máté egy-egy negyedtelke, a déli telek: Kis Mihály egy negyed telke. A keleti lakatlan telkek: Pap Ambrus egy negyedtelke házakkal, Szarka Máté udvarában egy negyedtelek, Kis Mihály udvarában egy negyedtelek, a Tóhely nevű üresen álló egy negyedtelek. Évi adóba karácsony ünnepe alatt közösen 3 tyúkot és másfél kalácsot, továbbá minden egyes telek 5 bécsi dénárt, valamint a vágott sertés fejében valamennyien közösen 50 bécsi dénárt szolgáltatnak be a földesúr részére. Húshagyókedden minden egyes telek egy bécsi obulust és egy tojást ad." És így sorolódik fel a többi járadék is. Míg végül fel nem sorolja a falu esküdtjeit, Vég Jánost és Szarka Mátyást. No de mit ér, ha tudom, hogy karácsonykor 3 tyúkot és másfél kalácsot adnak a földesúrnak? Átszámítsam ezt mai árakra? Nos, megtehetem, de ez mitsem mond a korabeli faluról. Szerencsénkre azonban ebben az összeírásban nemcsak Csénye szerepel, hanem több más falu is. Ezek segítségével azután meg tudjuk határozni Csénye helyét a környező falvak között. A történelmi eseményeket ugyanis csak a saját korukban és környezetükben tudjuk helyesen megítélni. Mondhatom azonban, hogy dupla szerencséje van Csényének, mert egy emberöltő múltán ismét készítettek róla és a környező községekről egy összeírást. Azonban ha összevetjük a két összeírást, csalódnunk kell. Teljesen eltérnek egymástól. Az egyes falvak járadékainak összege a kétszeresére, sőt háromszorosára nőtt, és a lakatlan telkek száma is alaposan megnőtt. Ebből a képből méltán vonta le a köztörténetírás azt a következtetést, hogy a telkek pusztásodásával egyidőben a járadékok jelentősen emelkedtek. Nem tudom, hogy meg tudták-e figyelni azt, hogy a falu esküdtjeinek nincs telke a faluban az összeírás szerint. Legalább is az összeírás nem említi. Ez azonban elképzelhetetlen a középkorban. Hogyan történhetett itt mégis? Az összeírás alapos elemzése azonnal fényt derített rá. Az elemzés során kiderült az, hogy az összeírás egy osztozkodás miatt történt. Az osztozkodásról azután több más forrást találunk, amelyekből kiderült, hogy a XV. század végén a Kanizsai testvérek megosztoztak a birtokaikon mégpedig fele-fele arányban, azaz minden faluból fél-fél jutott mindegyiknek. Tehát összeírásunk csak a fél falut tartalmazza, míg az emberöltővel későbbi már az osztatlan falut. így megvan annak a nyitja, hogy miért emelkedett a kétszeresére a járadék összege. Hiszen az egész falu kétszer annyit adott, mint a fél falu. Persze ellene lehetne vetni azt is, hogy nem Csényén, de másutt a járadék összege háromszorosára nőtt. Ennek is megvan a nyitja. Mert az ugyan igaz, hogy nőtt a lakatlan telkek száma, de nőtt a lakottaké is és így több telek több járadékot fizetett. Itt egy rendkívül fontos tanulságra szeretnék figyelmeztetni. Ez a tanulság, amit nem nagyon szoktunk emlegetni az, hogy jelentősége van a helytörténetírásnak a köztörténetírás szempontjából is. Erre a mondhatni pofon egyszerű megoldásra ugyanis a köztörténetírás magától nem jöhetett rá. Erre kizárólag az vezeti rá a kutatót, ha egy-egy helység történetét úgy írja meg, hogy nem az országos fejlődést veszi zsinórmértékül munkája megírásában, azaz nem azt írja, hogy tatárjárás volt Magyarországon, tehát az én falumban is, hanem megírja egy település saját történeti fejlődését s azt viszonyítja az országoshoz. Igyekeztem az előbbiekben arra rámutatni, hogy Csényéről azzal nem tudunk meg többet, ha leírjuk és kinyomattatjuk, hogy mennyi volt Csényén a XV. század végén a jobbágytelek és mennyi járadékot fizettek azok után. Azt viszonyítani is kell tudnunk. Vajon mennyi volt a környező községben a telek és mennyi a járadék? Ha eltérőek, akkor mi az oka Csénye esetében? Ilyen vizsgálódásainkban a szűkebb és tágabb környezetet egyaránt be kell vonnunk. Nem tudjuk, vajon volt-e temploma, vagy ki volt a védőszentje Csényének? Más falvak esetében rendre azt tapasztalhattuk, hogy a járadékfizetési határnapok többnyire mindenütt azonos ünnepekre estek. így karácsonykor, húsvétkor, pünkösdkor és Szent Mihálykor. Voltak azonban olyan határnapok is, amelyek csak egy-egy faluban fordultak elő. Az egyikben Szent Imre ünnepe volt, a másikban Szent István a járadék fizetésének a napja. S ha ezeket megnéztük jobban kiderült, hogy ezeken a napokon volt a templomuk búcsúja, vagyis templomuk védőszentjének ünnepe. Csénye Szent László király ünnepén is fizetett járadékot s így több mint valószínűnek vehetjük, hogy a búcsú a faluban László király ünnepén volt. Egészen biztosra vehetjük állításunkat akkor, ha a templomnak ma is az a védőszentje. Ha megpróbálunk belehelyezkedni a falunk életébe, elkerülhetetlen, hogy fel ne vetődjék annak a gondolata, vajon hová mentek bevásárolni, azaz hová jártak vásárra. Hát honnan is tudnók, hiszen erre nem nagyon lehet találni adatot az oklevelekben, hacsak valamelyik jobbágyot a vásárra tartva ki nem rabolták, mert ebből per lett. Igaz ugyan, hogy nincs oklevelünk arra, hogy hová jártak egyes községek lakói vásárba, de szívós munkával felderíthetjük azt, hogy hol voltak a legközelebbi vásárhelyek, amelyek még olyan közel vannak, hogy azt a csényei ember is megjárhatja egy nap alatt. Honnan tudjuk azonban, hogy mennyi időt vesz igénybe a vásárra jutás? Ezt ha a magunk helységére nincs adatunk, más községekre vonatkozó adatok alapján megtudhatjuk. Tehát ezért is ki kell terjesztenünk a kutatásainkat a környékre sőt azon túl is. A mai, vagy a mához közelebb lévő források is eligazíthatnak a középkor útvesztőiben. Ha van kataszteri térképünk, vagy e századi településrajzunk, megpróbálhatjuk rekonstruálni a falunk egykori képét, sőt még az egyes telkek beazonosítását is, ha például olyan kitűnő forrásunk van, mint amilyen Csényének. A térképekről szólva a legmelegebben tudom ajánlani, hogy amit tudunk a falunk történetéről, vetítsük azt térképre. Gondoljunk csak arra, hogy egy térkép mi mindenről tájékoztat bennünket. Mindazt leírni, ami egy térképről leolvasható, oldalakat venne igénybe s nem is biztos, hogy elég megjelenítő erővel tudjuk mondanivalónkat szóval ábrázolni. 15