Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 1. szám - Érszegi Géza: A helytörténetírás középkori levéltári forrásai / 13–17. o.

hrszegi ueza: A HELYTORTENETIRAS KÖZÉPKORI LEVÉLTÁRI FORRÁSAI Abba a nehéz helyzetbe kerültem az előadás vállalásával, amibe a mesebeli varázsló kerülhet, amikor nem a varázslat végeredményét kell bemutatnia, hanem a varázslás tárgyait és eszközeit. Azt még könnyű volna elsorolnom, hogy miből varázslódik a helytörténet, azt azonban már nehezen tudnám megvilágítani, hogy mi az a varázsvíz, amely a forrásokból helytörténetet varázsol. Úgy gondoltam, hogy bemutatok néhány forrást és leírom néhány varázslat történetét. Lássunk mindjárt egy levéltári forrást, egy oklevelet: „Felséges urának, Andrásnak, Isten kegyelméből Magyarország dicső királyának a szekszárdi monostor apátja és konventje imáit ajánlja az Úrban. Megkaptuk felséged levelét a következő szöveggel: András Isten kegyelméből Magyarország királya híveinek a szekszárdi monostor apátjának és konventjének üdvözletét és kegyeimét! Bás fiai: Pál, Lóránd és János Tolna megyei nemesek színünk elé járulva azt kérték, hogy adjuk nekik a Tolna vármegyében lévő — amint állítják — üres és lakatlan Szárazd nevű királynői földet. Mivel nekünk arról a földről nincs tudomásunk, ezért hűségteknek parancsban hagyjuk meg, hogy küldjétek ki egyik alkalmas embereteket tanúul, akinek jelenlétében Dusi Mojs fia Lampert, a mi emberünk menjen ki az említett földre és miután a határos szomszédokat összehívták, járja be a régi és öreg határjelek mentén annak a földnek a határát és annak birtokába iktassa be Bás említett fiait, amennyiben az iktatás ellen mások nem tiltakoznak. A tiltakozókat — ha lesznek — idézze meg a színem elé megfelelő időpontra. Ezután pedig azon föld mennyiségét és minőségét, a megidézettek nevét, az idézés keltét és napját számunkra hűségesen írjátok meg! Kelt Budán, Szent István király ünnepén. Mivel pedig mi felséged parancsát engedelmesen végre kívántuk hajtani, ezért az említett emberetekkel, Lamperttel kiküldtünk egy alkalmas férfiút magunk közül, hogy az előrebocsátottakat végrehajtsák, ők hozzánk visszatérve azt jelentették, hogy Szent Kozma és Dámján ünnepén emberetek az említett Szárazd nevű földre kiment és emberünk jelenlétében a határos szomszédok összehívása után bejárta azt a földet a régi és öreg határjelek mentén, majd beiktatta annak birtokába Bás említett fiait, miközben tiltakozás nem történt. Kelt Szent Mihály arkangyal ünnepén az Ur 1298-dik esztendejében." Az oklevél hallatán talán kedves hallgatóim is, de a kutató helytörténész is elfancsalodik, ha arra gondol, miként lesz ebből és más ilyen hasonló oklevélből helytörténet. Mi ebből az érdekes, egyedi és mi az ami minden oklevélben megvan? Ahhoz, hogy mi helytörténeti jelentőségű és mi nem az, azt is kell ismernünk, amit nem értékesíthetünk a helytörténetben. Hogy az oklevél András királya e néven a harmadik magyar király, az a keltezésből kiderül, de azt is tudnunk kell a pontos keltezés ismeretéhez, hogy mikor van Szent Mihály ünnepe. A forrás dátuma rendkívül fontos már a helytörténet számára is, no persze nemcsak azért, mert alkalmat adnak az évfordulók az ünneplésre. Oklevelünk hallatán meglepetten fel is kiálthatna valaki, hogy az egyház mit keres a birtokbaiktatásnál? Valóban ott van, részt vesz benne és jelentést ír róla a királynak a szekszárdi konvent. De hogy miért van ott s mi ott a szerepe, azt tudnunk kell még akkor is, ha egy szót sem ejtünk a hiteleshelyi tevékenységről, sőt ha a szekszárdi konventet meg sem említjük. Hogy mégis fontos az, melyik hiteleshely szerepel forrásainkban gyakran, azt a további kutatások igazolhatják. Van egy intézményünk ugyanis, amelynek az oklevelei között érdemes tovább kutatni. Tudnunk kell ezen kívül azt is, hogy a birtokbaiktatás formája évszázadokon át az itt hallottal volt azonos, ezért azt leírni, helytörténetileg haszontalan. Persze mindjárt érdekesebb lenne s feljegyzésre méltó, ha netán az iktatásnak ellentmondtak, vagy esetleg más, a szabályostól eltérő esemény is történik közben. Hogy mi a szabályszerű és mi a különleges, csak helytörténeti kutatással eldönteni nem lehet. A helytörténetünk számára fontos adatokat tartalmazó okleveleken kívül számtalan más, hasonló ügyben kelt oklevelet is ismernünk kell ahhoz, hogy eldönthessük, mi az ami megírásra méltó. Különösen szomorú a helytörténész akkor, ha nem az oklevél fő mondanivalójával kapcsolatban kutat, mondjuk nem az oklevelünkben említett Szárazd történetét írja, hanem számára a beiktatást végző ember származási helye, Dus falu a fontos. Persze tovább kell folytatnunk a kutatást nem állhatunk meg ennél az egyetlen adatnál. No de merre terjesszük ki a kutatásainkat és milyen kérdéseket tegyünk fel a forrásainknak? Erre általánosságban csak azt mondhatom, hogy a lehető legszélesebb területre terjesszük ki vizsgálódásainkat és minél több kérdést tegyünk fel a forrásainknak. 13