Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 1. szám - Szinkovich Márta: Az Országos Szövetkezeti Hitelintézet Jogügyi Osztályának iratai, 1947–1952 / 63–87. o.

a földmüvesszövetkezetek követeléseit és tartozásait az OSZH vette át. A továbbiakban a földmüvesszövetkezeteknek tartozásuk csak az OSZH-val szemben lehetett oly módon, hogy a kiegyenlítésre az OSZH 2-5 évig terjedő hitelt nyújtott. A művelet nagyságára jellemző volt, hogy 100 ezer tétel került bejelentésre, s az OSZH átfutó forgalma 112 millió Ft-nyi összeget tett ki. (25) Ugyancsak ebben az időben történt a kis lakás épitési váltság kivetése, melynek eredményeképpen 52 000 tétel került elbirálásra és 64 millió Ft kivetésre. (26) Az OSZH és hitelszövetkezeti hálózatának átszervezése eközben erőteljesen folyt. 1950 május végére befejeződött 19 megyeszékhelyi kirendeltség megalakitása, (27) valamint a taghitelszövetkezetek számának 245-re való csökkentése. 1950. júniusában a Népgazdasági Tanács határozatot hozott a mezőgazdasági hitelek behajtásáról. (362/19/1950 NT sz.) A lejárt tartozások tekintetében erősen megkülönböztetés érvényesült a termelőszövetkezeti csoportba belépett és az egyéni parasztok visszafizetési kötelezettsége között. A tszcs-ben dolgozók három évi hitelhosszabbitást kaptak (azzal a megszoritással, hogy a termelőszövetkezetnek vállalnia kellett, miszerint az OSZH által évenként kimutatott esedékes törlesztést az eredményelszámoláskor a tagok járandóságából levonja). Az egyéni adósok nem rendezett tartozásainak behajtására vonatkozólag a határozat ugy szólt, hogy "ezekre a közadők behajtására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni". Az OSZH Jogügyi Osztályán ezúttal sem fogadták szívesen ezt a rendelkezést. Olyan érveket hangoztattak, hogy maga a jogszabály nem ad elégséges útmutatást a követendő eljárás tekintetében, s igy fennállt annak a veszélye, hogy a pusztán könyvelési adatok alapján foganatosított behajtás jogosulatlan lehet. Másrészt az OSZH eddigi gyakorlata, amelyről fentebb szó volt a 2 700/1949. Korm. rendelet alapján, kitűnően bevált, s félő volt, hogy az állami közigazgatás gépezete nem lesz elég hatékony a behajtások terén. Végül, s ez sem volt elhanyagolható szempont, a Jogügyi Osztályra nagy adminisztrációs terhet rótt a hátralevő ügyekről készítendő kimutatás és az ügyek átadása. Az Igazgatási Főosztállyal való megbeszélések után végül csak az ügyek egy részének átadására került sor. December végéig 4 698 ügyet adtak át az adóhatóságoknak mintegy 11 800 000 Ft értékben. További munkát jelentett a Jogügyi Osztálynak a behajtásra átadott ügyeknél az időközi változásoknak és résztörléseknek az adóhatóságokkal való közlése. Ez utóbbinál tulajdonképpen a tagszövetkezetek kései értesítése miatt kellett utólagos bejelentéssel élni. A tagszövetkezetek hiányos adatközlései egyébként is sok bosszúságot okoztak a Jogügyi Osztály dolgozóinak. 1950 októberében az Ugy vezetőség ugy határozott, hogy az annakidején az OSZH Jogügyi Osztályának átadott kulák-tartozások hátralékainak behajtását a továbbiakban az illetékes kirendeltségek intézzék. Ez a rendelkezés végrehajtása azt a munkát rótta a Jogügyi Osztályra, hogy peres aktáiból kiválogassa és a kirendeltségeknek visszaküldje azokat az ügyeket, amelyeknél a követelés még fennállt. A végrehajtás során kiderültek a központi nyilvántartás gyengeségei. A tagszövetkezetek panaszkodtak, hogy a kulákadősságok behajtására a Központtól kapott hátraléki kimutatások pontatlanok. Az Igazgatási Főosztály vizsgálata fényt derített arra, hogy a Jogügyi Osztály és a könyvelési osztályok nyilvántartásai a kétféle nyilvántartási elv miatt különböznek, de az is előfordult, hogy a Jogügyi Osztály és az Egyéni Hitelosztály külön-külön könyvelt egyes tételeket anélkül, hogy a kölcsönös adatközlés megtörtént volna. 78