Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 3. szám - KRÓNIKA - Dávid Lászlóné: Beszámoló a Helytartótanácsi térképek katalógusa II. című kiadvány vitaüléséről / 643–652. o.

ezekre is utal, a malmos helyek térképeit gyűjthette volna össze. A mutatózás hiánya miatt a kutatónak az egész kötetet végig kell olvasnia ahhoz, hogy a malmokat összeszedhesse,, de — az emiitett példa alapján —.lehetséges, hogy még igy sem találja meg a térképeken szereplő valamennyi malmot, mert az alapfelvételből, vagy a kiadott katalógusból néhány kimaradt. Nem ellenőrizte, de az emiitett példa alapján gyanakszik arra, hogy a katalógus 5. pontjában emiitett malmok jelzőjét (fiirész, papír stb.) nem minden esetben adta meg az alapfelvétel, s a jelen kötetben sem az eredetinek megfelelően szerepelnek. Vagyis ha valakit pl. a papirmalom érdekel, nem elégséges, ha csak az ezekre vonatkozó adatokat gyűjti ki, hanem szükséges valamennyi malomét, és csak a térképek— esetleg a nehezen megállapítható eredeti jelzetű iratok — segítségével gyüjtheti össze a tényleges adatokat. Befejezésül hangsúlyozza, hogy a levéltári adatszolgáltatásnak bármelyik típusát is készítik el, ezt a munkát csak az adatszolgáltatás alaptörvényeinek megfelelően és csak a levéltári adattartomány egész területére kiterjedő tezaurusz: egységes szintű, szabványos terminológiáju, objektív történeti fogalomtár alapján lehet és szabad elvégezni, ellenkező esetben a feltáró munkát meg kell ismételni. Éppen ezért ma már elodázhatatlanul szükséges az adatszolgáltatási alapelvek levéltári alkalmazása és a történeti fogalomtárnak (tezaurusz) a kidolgozása. Baraczka Istvánné: A térképek kiemelésűk során elszakadtak a rájuk vonatkozó iratanyagtól, űj jelzetet kaptak, amely a térkép eredeti őrzési helyére utaló támpontot nem tartalmaz. A térképeken sem minden esetben található meg az eredeti jelzet. Ha a kutató a térképpel kapcsolatos iratanyagban foglaltak iránt is érdeklődik, ujabb kutatást kell folytatnia. Tekintettel arra, hogy a kötet még előszavában

1 sem jelzi, hogy a Div. XIII. a Htt. mely állagából került ki (legfeljebb következtetni lehet rá a ki nem emelhető térképek jelzetéből), a vonatkozó iratok megtalálása még előképzettséggel rendelkező kutató számára is hosszabb időt igényel. A térképeket használók zöme azonban mérnök, régész, néprajzos, akik számára az ilyen keresés fokózott nehézséget jelent. Javasolja ezért, hogy a térképek eredeti helyének levéltári jelzetét tüntessék fel. Ezek a jelzetek a felvételi kartonokon rendelkezésre állnak, az iratok kiemelésekor konkordanciajegyzék készült. A közlés nem igényel kutató munkát, csak a meglevő adatok ellenőrzését. A szerkesztő mérlegelésétől függ, hogy az eredeti jelzeteket a térképtári jelzet után, vagy mellett helyezi-e el, vagy az apparátusban közli a konkordanciajegyzéket, de az eredeti levéltári jelzetek közlése a kötet tájékoztató értékét nagymértékben növelné. Megjegyzi, hogy a tárgymutató a kutató számára téves következtetések forrása lehet, mert pl. a malmokat kereső kutató a malomtérképek cimszó alapján arra a következtetésre juthat, hogy a címszó alatt az összes malom szerepel, pedig ezeken túlmenően is lehetnek térképek, amelyeken malomábrázolást találunk. Szerinte vagy teljes tárgyi feltárásra kellene törekedni, vagy a tárgymutató szempontjairól a kutatót tájékoztatni. Feleslegesnek érzi a via szó vi. rövidítését, egy-két helyen további rövidítést lehetett volna alkalmazni (Druchlasser Ing.). Az elmondottakkal együtt azonban megállapítja, hogy a kötet a kutatók számára nagy segítséget jelent. Az 5. pontban foglalt adatok egységesítése aránylag jól sikerült. A rövidítések ugyan kezdetben kicsit zavarnak, de a használat során megszokottá válnak, A közölt adatok kimerítő felvilágosítást nyújtanak a térkép jellegéről, az abban foglaltakról. így a kutató pontosan megállapíthatja mély darabok szükségesek témájához, igy kutatásaik ideje, a feleslegesen kikért anyag mennyisége csökken. Nem elhanyagolható szempont, .hogy a kötet használata nemcsak a kutató munkáját 646