Levéltári Szemle, 27. (1977)
Levéltári Szemle, 27. (1977) 3. szám - ÉVFORDULÓK - Ladányi Sándor: Ráday Pál / 607–619. o.
Közben egy fontos közigazgatási reform is létrejött", ezen az országgyűlésen megalkották a Magyar Királyi Helytartótanácsot. Ez a szerv intézte azután a vallásügyeket. A nem katolikus felekezeteket a "törvényes keretek között" a létminimumra szorította, a római egyházat pedig minden rendelkezésére álló eszközzel segítette (42). 1728-ban újra országgyűlésre ültek össze a karok és rendek", "viharos ország gyűlés"-re. Az egyik bizottságba (43) beválasztott protestáns tagoknak a többiekkel együtt egy Szűz Máriát és az összes szenteket is magában foglaló esküt kellett volna tenniök, amire a protestánsok nem voltak hajlandók, s ez óriási vihart kavart fel. A "dekretális eskü" (44) ügyében egymást érték a beadványok. Itt fontos közigazgatási probléma is jelentkezett, mert ha a rendelkezés életbe lép, a protestánsokat kizárja a megyei önkormányzatból, a teljes közéletből. - Hogy az ügyek ne bénuljanak meg, a király eltörölte az eskü megtagadása miatt a protestáns követekre kirótt bírságot. Ezzel azonban az ügy nem záródott le, még kevésbé nyertek diadalt a protestánsok. Az 1728-1729. évi országgyűlés után mindenütt általános volt az a vágy, hogy a bizonytalan helyzetnek végre vessen véget a királyi döntés. Az uralkodó is elérkezettnek látta az időt arra, hogy a "Vallásügyi Bizottság" nyolc éve elintézetlenül heverő iratait elővegye. Ilyen körülmények között ült össze Bécsben 1730. április 30-án Savoyai Jenő herceg elnöklete alatt a csaknem kizárólag németekből álló miniszteriális értekezlet (45), hogy a Vallásügyi Vegyes Bizottság által készített beadványokkal foglalkozzék. Véleményét a király elé terjesztette, azt a király némi módosítással elfogadta és 1731. március 21-i keltezéssel rendeletben tette közzé,- ez az úgynevezett I. Carolina Resolutio. A Carolina Resolutio nemcsak törvényeket ujit fel, hanem velük együtt egy gyászos időszaknak, a még kevéssé feltárt Kollonics-korszaknak oly sok szenvedésére vezető 1691. évi Explanatio Leopoldinát is. Szükség volt e rendelet felújítására, hiszen tulajdonképpen ennek szellemében készült az egész Carolina Resolutio; annak intézkedését, az c nemcsak átvette, hanem hasonló érzelmű uj rendelkezésekkel bővítette is. A Carolina Resolutio az Explanatio Leopoldinából átvette a nyilvános és magánistentisztelet megkülönböztetésével azt is, hogy nyilvános istentiszteletre és lelkészek tartására kizárólag articularis helyeken van joguk a protestánsoknak, vagyis tizenegy nyugati, északnyugati és északi vármegyének (Vas vármegyétől Szepes vármegyéig) csupán két-két helységében. A többi vármegyében — ahol sokkal több helyen volt templomuk és lelkészük a földesúri jognak a vallás terére való kiterjesztésével birtokállományukből is ki akarta szorítani őket. Csupán annyi fenntartással élt a Resolutio, hogy a földesurakat kötelezte: amennyiben jobbágyaik vallásának megváltoztatására szándékoznak valamit tenni, előzőleg jelentsék azt a királynak és várják meg az ő jóváhagyását, (ez egyszer s mindenkorra elzárta az útját annak, hogy esetleg a protestáns földesurak is így járjanak el). Még az Explanatio Leopoldiánál is hátrányosabb helyzetet teremtett a Carolina Resolutio azzal, hogy bár amaz megengedte a lelkészi teendők végzését a leányegyházakban lakók családjában is, ha azok bementek a lelkész lakóhelyére, Károly rendelkezése kimondta, hogy az inarticularis helyeken lakók minden vonatkozásban a plébánosok alá tartoznak. Valamennyi válópert szintén a katolikus szentszékek elé utalta, megfosztván ezzel a protestánsok zsinatait az addig szakadatlanul gyakorolt joguktól. A vegyesházasságok megkötésére is csupán a katolikus papokat hatalmazta fel, ez pedig megszülte azután a reverzálisok intézményét. 614
