Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 3. szám - ÉVFORDULÓK - Ladányi Sándor: Ráday Pál / 607–619. o.

Az uralkodó vallás jogállapotáből indult ki több más intézkedés is. így pl. az, amely szerint a katolikus ünnepeket külsőleg és nyilvánosan a nem katolikusok is kötelesek megülni, a körmenetekben pedig a céhek tagjai valláskülönbség nélkül tartoznak részt venni. Ilyen intézkedés volt az is, amely a protestáns lelkészeket alárendelte a katolikus főespereseknek abban a tekintetben, hogy megvizsgálják őket, helyesen keresztelnek-e, van-e hozzá kellő készültségük. Annak elrendelése is az uralkodó vallás elvéből folyt, hogy a katolikus egyházat elhagyók, főleg akik korábban a protestánsoktól pártoltak át oda, kemény büntetéssel sujtandók, de a büntetés végrehajtása előtt jelentést kell tenni róla a királynak. Semmiben sem érvényesült oly kirivóan az uralkodó vallás koncepciója, mint abban az intézkedésben, hogy minden tisztviselő (a birák és az ügyvédek is) hivatalba lépése alkalmával az un. decretalis eskü-formát köteles letenni, amely az Istenen kívül Szűz Máriára és az összes szentekre is hivatkozik. Hogy ez mennyire a protestánsoknak a megyei önkormányzatból és az egyéb közhivatalokból való kizárását célozta, - tehát még csak nem is elvi alapon, hanem egyenesen hatalmi érdekből követelték meg, - mutatja az is, hogy peres ügyekben nem tették kötelezővé, nehogy akadály gördüljön elintézésük elé. Mindezek mellett a király a resolutióban "kegyelmesen" megengedte a protestáns felekezeteknek, hogy egyházuk igazgatására superintendenseket választhassanak, utasitotta őket arra, hogy ezek számáról külön tegyenek felterjesztést. Ennek folytán engedélyezte a mintegy három és fél év múlva kiadott második Carolina Resolutio azt a négy-négy egyházkerületet, — a saját tervezetük értelmében amely a szűkebb Magyarországon egészen az első világháború befejezéséig fennállott. A resolutiők sérelmes intézkedései ellen a protestánsok hiába tettek felterjesztéseket és hiába utaztak Bécsbe küldöttségek, a rendelkezések mind érvényben maradtak - II. József Türelmi Rendelete ellenére is - egészen az 1790-91-es országgyűlés 26. törvénycikkének megalkotásáig. Ráday Pál életének utolsó éveit a Carolina Resolutio tette zaklatottá. Alig jutott ugyanis köztudomásra a rendelet, ő mindjárt Bécsbe sietett tájékozódni, s onnan május vége felé érkezett haza. A Resolutionak a protestáns egyházakra sérelmes intézkedéseiről a dunamelléki kerület a június 28-i ülésén történt megállapodás értelmében (46) csakhamar irásba foglalta észrevételeit, s egy fölterjesztés, illetve fogai mazvány tervezeteként szétküldte azokat a református egyház világi és lelkészi főembereihez (47) felkérve őket, hogy megjegyzéseiket, vagy kifogásaikat vele közöljék. A lényegében helyben hagyott munkálatot azután 1732 őszén személyesen vitte Bécsbe, hogy ott "első instructio" gyanánt az udvarhoz beadja (48). Megtette a kellő intézkedéseket arra is, hogy a református egyház nevében beadandó felelethez szükséges adatok minél hamarabb összegyűljenek (49). Annak az óhajtásnak ez alkalommal is sikerült érvényt szereznie, hogy felekezete a lutheránusokkal egyetértésben járjon el, bár némi áldozatot kellett ezért hoznia. Amikor ugyanis az ágostai evangélikusok nagyon merésznek és erős hangúnak találták a Ráday által szerzett felirati javaslatot, ő készséggel tette félre a magáét, s járult hozzá a két protestáns egyház közös konferenciáján szövegezetthez; ezt azután 1733. február 22-én egy mindkét felekezet tagjaiból álló küldöttség adott át a királynak (50). Igyekeztünk vázlatosan összefoglalni a magyarországi protestánsok történetének legnehezebb szakaszában, milyen körülmények között tevékenykedett, s lett a 615