Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 3. szám - ÉVFORDULÓK - Ladányi Sándor: Ráday Pál / 607–619. o.

Ladányi Sándor: RÁDAY PÁL 1711. április 30-án Szatmáron Pálffy Jánossal, a császári seregek magyarországi hadainak főparancsnokával Károlyi Sándor kuruc generális békét kötött. A kuruc sereg május 1-én a majtényi síkon letette a fegyvert és zászlóit. Ezzel véget ért a nyolc esztendeig tartó Rákóczi-szabadságharc, a XVII. századi nemzeti felszabaditó küzdelmek sorának betetőzése, amelyhez az egész ország népi tömegei adták a lenditőerőt. A szatmári béke nagy általánosságban és minden biztositék nélkül Ígéretet tett a magyar törvények megtartására és a protestáns vallásgyakorlat szabadságának biztosítására. (1) A békét a fejedelem nem fogadja el. Szinte a teljes kuruc államapparátussal Lengyelországban tartózkodik. Rákóczi I. Péter orosz cártői vár jelentős segítséget. Ennek reális lehetőségei azonban egyre bizonytalanabbak, a helyzet egyre kilátástalanabb. A kiséret tagjai közül egyre többen foglalkoznak a hazatérés gondolatával; egyre nagyobb visszhangot kelt a lengyelországi magyar emigráció soraiban a császári amnesztiaajánlat. 1711. augusztus 15-én Jaroszlőból irt levelével a fejedelem környezetének egy csoportja elbúcsúzik Rákóczitól. A levelet Ráday Pál fogalmazza. Többek között ezeket irja: "Ugy hisszük, s maga is felséged jő lelkiismerettel ellenkezőképen nem tehet bizonyságot, hogy miolta az Úristen felségedet nemzetséges ügyünknek keresésére felállította, tiszta igaz hűséggel és szorgalmatossággal nemcsak munkálódtunk édes hazánknak javát, és ezáltal tehetségünk szerint bizonyítottuk felségedhez is alázatos kötelességünket, mi is felségednek jő emlékezetit mindenütt magunkkal hordozván, kívánjuk nemzetséges ügyünknek boldogulásával hozza az Úristen édes hazájába felségedet, az holott is leszünk és maradunk felségednek igaz alázatos szolgái" (2) A szatmári béke után teljesen uj politikai helyzet alakult ki Magyarországon. Ha a bécsi udvar le is vonta a nyolc esztendőn át tartő hadakozásból azt a tanulságot, hogy az I. Lipót-féle abszolutizmus durva eszközeivel és nyilt erőszakával nem lehet kormányozni Magyarországot, más eszközökkel ugyan, de változatlan céllal egymás után nyesegette le az ország önállóságának a szatmári békében még megmaradt darabjait, így a szabadságharc bukása után a vallásügyek újra rendezésének alapelve is az volt, hogy mindent a "motus rebellionis" előtti állapotba kell visszaállítani. IIL Károly abszolutisztikus törekvéseinek megvalósítását megkönnyítette a magyar katolikus klérus és a főurak, a világi és az egyházi nagybirtokosok osztály érdé keinek találkozása az udvar érdekeivel és céljával. A reformációban hatalmát, tekintélyét és birtokait vesztett klérus a szatmári béke után elérkezettnek látta az időt a magyarországi protestantizmussal vaií végleges leszámolásra. Magyarországnak a Habsburg birodalomba valő végleges és teljes beolvasztására törekvő udvar és a klérus között 607