Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 3. szám - ADATTÁR - Kisasszondy Éva: Garay János levelei a Tolna Megyei Levéltárban / 589–594. o.

"Az Országgyűlési Almanachot nem tudom, láttad-e? Abban letettem érzelmeimet s nézeteimet az idei országgyűlésről, melyet, mint tudod, személyesen is láttam, a következő dalban: Országgyűlésről nem tudok Oh nem tudok mást dallani: Hogy többet kéne tenni ott, S sokkal kevesbbet szólani.

" Az igazi tetteket Garay őszintén ünnepelte. Amikor megtudta, hogy Bezerédj István nemes létére 1844. decemberében Magyarországon először önként adó alá vetette magát, igy irt: "Fájadalom, hogy kevés Bezerédj van a hazában, Tolnában pedig csak egyetlen egy." Versben is üdvözölte Bezerédjt, aki nemes tettével "dicső példát mutatott a közadő elvének életbeléptetésére." Szerkesztői munkájának nehézségeiről sokat irt öccsének. A "Regélő Pesti Divatlap" megindításának előkészítéséről irta: "Hogy Divatlapom ügyében április óta Pontiustől Pilátusig, s viszont Pilátustól Pontiusig meghurcoltattam s végre még Bécsbe is rándulni kénytelenitettem azt alkalmasint tudod, valamint az elsőleges jelentését is olvashatád politikai lapjaink mellett. Azt azonban nem fogod még tudni, hogy a már július l-jén végzésbe ment s ő felsége s a kabineti aláírásával ellátott szabadalom (meg kellvén neki ismét minden utakat tenni lefelé, melyeken fölment) a dicséretes dicasteriális gyorsaság szárnyain még a mai napig sem ért el hozzám (: a levél 1841. október 5-én kelt! :) noha Budára csaknem együtt érkezett le velem Bécsből, s igy programámat még mindig nem adhatom ki, bár nyomtatás alá elkészítve régen előttem fekszik. E programa, melyet nagyobb politikai lapjaink mellett fogok szétküldeni, mindenekről bővebben tudősitand benneteket, mily alakban, mily szellemben s kiknek közremunkálásával adandóm ki a lapot: neked előlegesen elég leszen tudnod, hogy kiadó s szerkesztőtársul Erdélyit nyertem meg, dolgozó tarsakul pedig máris oly szép koszorúját mind korosabb, mind fiatalabb Íróinknak, minőt még egy belletristicai lap sem mondhatott övének, legyen elég említenem: Fáy Andrást, Vörösmartyt, Pluszky Ferencet, b. Eötvös Józsefet, Kovács Pált, Czuczort, Gaált, Tóth Lőrincet, Nagy Ignácot, a két Vachottot, Vajdát, Horváth Mihályt, Tarczyt és Kiss Károlyt, Beöthyt stb. stb. Ily jeles férfiakkal s több jeles művésszel a képek iránt szövetkezve, remélem, hogy méltólag támasztan dom fel hamvaiból a Regélőt, nomine et omine: most csak közönség részvéte kell még, hogy előfizetésével képessé tegyen anyagilag előállítani azt, mit szellemileg kiállíthatni több mint bizonyos vagyok." A költő öccsének sokszor fejtette ki esztétikai nézeteit. 1836. április 11-én irta: "Örömmel vettem azt is, hogy helyzeteddel megelégszel s a természettudományban gyönyörűségedet leled; s végre hogy magyarul szeretsz olvasni, s Írásodban is válogatott magyarsággal törekszel irni: de meg fogsz engedni nyiltszivüségemnek, ha arra figyelmeztetlek, hogy nem a cifrázott s halmozott írásmód az, melyet az aesthesis kíván*, minél egyszerűbb leszen a kifejezésed, minél halmozatlanabbak virágaid, minél meggondoltabb a megválasztás: annál közelebb vagy a stilus remekéhez. Alizlés az, lelkem, mely cikornyákban és dagályban keresi a szépet." Óva intette öccsét az elsietett publikálásoktól: "Ne félj, nem késel el a nyomtatással; mindig jobb az, ha lirai darabjaink az irőszekrényben érik el a nagykorúságukat, mint a sajtó kritikája által. Az érett gyümölcs jobb is, drágábban is kel." 593