Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 3. szám - Dóka Klára: A segédgyűjtemények szerepe a vízügyi levéltári munkában / 427–433. o.

legfontosabb adatokra terjed ki. A fondszámon és jelzeten kivül csak a térkép tárgyára, a keletkezés évére, méretarányra, nagyságra utal. Az egyszerűséget az indokolja, hogy a Levéltárban őrzött térképanyag nem képvisel komolyabb értéket. A térképkatalógust 3 példányban érdemes őrizni: jelzet, év, földrajzi egység szerint. A tervtár az Országos VizUgyi Levéltár anyagának legfontosabb része. A rendezést és a mutatok készitését kétféle módon érdemes megoldani: Az 1945 előtti terveknél darabszintü rendezés szükséges, ahol a kartonon a következő adatok találhatok: fondszám, levéltári jelzet, tárgy, év, méretarány, nagyság, szakágazat, földrajzi egység. Az 1945 után készült terveket a Levéltárban középszinten rendezzük. Ezekhez eredetileg iratjegyzék készült, amely néhány esetben a dokumentációkhoz került, máskor az átadó" szerv birtokában maradt, vagy megsemmisült. A tervek mutatózását minden esetben a Levéltárban kell megoldani. A középszinten rendezett anyaghoz készült kartonokon a méretarányt és nagyságot nem tüntetjük fel. Mivel a tervek több példányban készültek, főként a vidéki szervek gyakran őriznek tervtáraikban idegen anyagot is. A kartonon az idegen készítő neve, és a terv eredeti munkaszáma mindenkor jelölendő. A tervtári mutatókartonokat 4 példányban őrizzük (munkaszámok szerint, évrendben, szakágazat, földrajzi egység alapján). Az iratokhoz 3 féle tematikai katalógus készül. Az 1949-1957 közötti közigazgatási rendszámos és csoportszámos anyaghoz átfogó mutatót állítottunk össze, amelynek alapján megállapítható, hogy bizonyos tárgyú iratokat egy-egy évben milyen közigazgatási rendszám, illetve csoportszám alatt keressünk. A mutató — gyakorlati hasznán kivül — a vízügyi szakigazgatás szervezetéről, az egyes feladatok és hatáskörök eloszlásáról is áttekintést ad. A katalógus másik része az olyan iratokra vonatkozik, amelyek segédlet nélkül kerültek a levéltárba. Ilyen mutatót abban az esetben érdemes készíteni, ha a tételek száma a kétszázat meghaladja, és a raktári jegyzék használata nehézkes lenne. A 4 példányban készülő katalóguscédulák a fondszámon és levéltári jelzeten kivül az irat tárgyát, az évet, szakágazatot és földrajzi utalást is tartalmazzák. A levéltárban nélkülözhetetlen egy "generál-katalógus" létrehozása is. Kiállítási célból, látogatóknak bemutatásra, az egyes tanulmányokhoz mellékletként szükség van szép kiállítású, fotózható, jó állapotban levő iratokra és tervekre, amelyek utalócéduláit célszerű külön gyűjteményben kezelni. A segédgyüjtemények következő része az idegen anyag tematikai katalógusa. Ez kizárólag a kutatást, a tudományos feldolgozó munkát szolgálja. Első fázisban az Országos Levéltár vízügyi iratokat is tartalmazó fondjait tárjuk fel, ami maga is többéves munkát jelent. Nem kerülnek külön feltárásra az olyan anyagok, amelyekhez jól használható vízügyi (osztály) iktató- és mutatókönyv áll rendelkezésre (pl. K 184. Földművelésügyi Minisztérium), vagy az olyan állagok, ahol a vízügyi iratokat valamilyen szempontból csoportosítva (pl. folyók szerint) külön kezelték (pl. C 128.). A feltárás különféle mélységű, az anyag irattári rendszerének megfelelően. A gyűjtemény legkorábbi része a Helytartótanács Departamentum Commerciale évenkénti kutfőjegyzéke az 1783-1848 közötti évekből, amelyet az 1848-1849-es minisztériumi anyag hasonló feltárása egészít ki. Az abszolutizmuskori építészeti hivatalok vízügyi anyagát mutatókönyvek segítségével tárjuk fel. A munka legértékesebb része a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium (K 173, 1867-1888) iratainak feltárása, amelynek során - a csomók átlapozásával - alapszámokig jutunk el. A munka értékét növeli, hogy a vizszabályozások jelentős része erre az időszakra esik, és egy ilyen összeállítás a gyakori kutatást rendkívül meggyorsítja. Ha az anyag elkészül, sokszorosítása sem lenne érdektelen. 429