Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 3. szám - Dóka Klára: A segédgyűjtemények szerepe a vízügyi levéltári munkában / 427–433. o.

legfontosabb adatokra terjed ki. A fondszámon és jelzeten kivül csak a térkép tárgyá­ra, a keletkezés évére, méretarányra, nagyságra utal. Az egyszerűséget az indokol­ja, hogy a Levéltárban őrzött térképanyag nem képvisel komolyabb értéket. A térkép­katalógust 3 példányban érdemes őrizni: jelzet, év, földrajzi egység szerint. A terv­tár az Országos VizUgyi Levéltár anyagának legfontosabb része. A rendezést és a mutatok készitését kétféle módon érdemes megoldani: Az 1945 előtti terveknél darab­szintü rendezés szükséges, ahol a kartonon a következő adatok találhatok: fondszám, levéltári jelzet, tárgy, év, méretarány, nagyság, szakágazat, földrajzi egység. Az 1945 után készült terveket a Levéltárban középszinten rendezzük. Ezekhez eredetileg iratjegyzék készült, amely néhány esetben a dokumentációkhoz került, máskor az átadó" szerv birtokában maradt, vagy megsemmisült. A tervek mutatózását minden esetben a Levéltárban kell megoldani. A középszinten rendezett anyaghoz ké­szült kartonokon a méretarányt és nagyságot nem tüntetjük fel. Mivel a tervek több példányban készültek, főként a vidéki szervek gyakran őriznek tervtáraikban idegen anyagot is. A kartonon az idegen készítő neve, és a terv eredeti munkaszáma minden­kor jelölendő. A tervtári mutatókartonokat 4 példányban őrizzük (munkaszámok sze­rint, évrendben, szakágazat, földrajzi egység alapján). Az iratokhoz 3 féle tematikai katalógus készül. Az 1949-1957 közötti közigazga­tási rendszámos és csoportszámos anyaghoz átfogó mutatót állítottunk össze, amely­nek alapján megállapítható, hogy bizonyos tárgyú iratokat egy-egy évben milyen köz­igazgatási rendszám, illetve csoportszám alatt keressünk. A mutató — gyakorlati hasznán kivül — a vízügyi szakigazgatás szervezetéről, az egyes feladatok és hatás­körök eloszlásáról is áttekintést ad. A katalógus másik része az olyan iratokra vo­natkozik, amelyek segédlet nélkül kerültek a levéltárba. Ilyen mutatót abban az eset­ben érdemes készíteni, ha a tételek száma a kétszázat meghaladja, és a raktári jegy­zék használata nehézkes lenne. A 4 példányban készülő katalóguscédulák a fondszámon és levéltári jelzeten kivül az irat tárgyát, az évet, szakágazatot és földrajzi utalást is tartalmazzák. A levéltárban nélkülözhetetlen egy "generál-katalógus" létrehozása is. Kiállítási célból, látogatóknak bemutatásra, az egyes tanulmányokhoz melléklet­ként szükség van szép kiállítású, fotózható, jó állapotban levő iratokra és tervekre, amelyek utalócéduláit célszerű külön gyűjteményben kezelni. A segédgyüjtemények következő része az idegen anyag tematikai katalógusa. Ez kizárólag a kutatást, a tudományos feldolgozó munkát szolgálja. Első fázisban az Or­szágos Levéltár vízügyi iratokat is tartalmazó fondjait tárjuk fel, ami maga is több­éves munkát jelent. Nem kerülnek külön feltárásra az olyan anyagok, amelyekhez jól használható vízügyi (osztály) iktató- és mutatókönyv áll rendelkezésre (pl. K 184. Földművelésügyi Minisztérium), vagy az olyan állagok, ahol a vízügyi iratokat vala­milyen szempontból csoportosítva (pl. folyók szerint) külön kezelték (pl. C 128.). A feltárás különféle mélységű, az anyag irattári rendszerének megfelelően. A gyűjte­mény legkorábbi része a Helytartótanács Departamentum Commerciale évenkénti kut­főjegyzéke az 1783-1848 közötti évekből, amelyet az 1848-1849-es minisztériumi anyag hasonló feltárása egészít ki. Az abszolutizmuskori építészeti hivatalok vízügyi anyagát mutatókönyvek segít­ségével tárjuk fel. A munka legértékesebb része a Közmunka- és Közlekedésügyi Mi­nisztérium (K 173, 1867-1888) iratainak feltárása, amelynek során - a csomók átla­pozásával - alapszámokig jutunk el. A munka értékét növeli, hogy a vizszabályozások jelentős része erre az időszakra esik, és egy ilyen összeállítás a gyakori kutatást rendkívül meggyorsítja. Ha az anyag elkészül, sokszorosítása sem lenne érdektelen. 429

Next

/
Oldalképek
Tartalom