Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 2. szám - Koroknai Ákos: Az Osztrák–Magyar Bank és a Magyar Nemzeti Bank hitelformációs tevékenysége, 1878–1948 / 289–299. o.

ge volt, az intézettől függetlenül is felvett volna — annak tudta nélkül - hitelt, ugy két helyről élvezett hitele anyagi teherbirását minden bizonnyal meghaladta volna, (4) A hiteleket az egyes OMB-fi okoknál a cenzorok (váltőbirák) állapították meg. Munkájukban segítségükre volt az OMB által rendszeresen kiadott "Schematismus der Protokollirten Firmen in der Österreichisch-Ungarischen Monarchie" c. munka, melyet a korábbi, 1876-ban kiadott Kassner-féle "Adressenbuch der Handel - und Gewerbetreibenden, sowie der Actiengesellschaften der Ósterreichischen-ungarischen Monarchie" c. elavult kiadvány pótlására jelentettek meg. Az OMB a fentebbi munkán kivül 10 naponként kiadta a "Central-Anzeiger der Handelsgerichtlichen Eintragungen in der Österreichisch-ungarischen Monarchie" c. kiadványt is, melyből a jegybankfiókok állandóan ellenőrizhették a bejegyzett cégeket. (5) Rendkivül tanulságos figyelemmel kisérni az egyes OMB-fi okoknál, hogy kik voltak a váltőbirák. Ez egyfelől utal arra, hogy kik azok a személyek, akik a bank bizalmát élvezve a központi jegybank utasításait kerületükben végrehajtották, de másrészt jellemző arra is, hogy a területileg illetékes kereskedelmi és iparkamarák az adott kerületekben kiket tartottak e tisztségek betöltésére alkalmasnak. A kamarák véleményezték ugyanis, hogy kik kerüljenek a váltőbirálói tisztségekbe. A váltóbiráknak igy nemcsak a központi akarat érvényesülésén kellett fáradozniok, hanem egyúttal a helyi piaci viszonylatokat is alaposan ismerniök kellett. Nem kevésbé volt fontos tevékenysége a jegy bankfiókoknak az általános hitelviszonyok jellemzése. A budapesti főintézethez havonta úgynevezett hiteljelentéseket küldtek, amelyben kerületük általános üzleti helyzetére, az egyes cégekre, pénzintézetekre, földbirtokosokra vonatkozó legjellemzőbb információkat voltak kötelesek megadni. A jelentések tartalmazták a cégek esetleges hitelkerettullépéseit, az előrelátható pénz szükségletet, a kerület mérvadó üzleti köreinek gazdaságpolitikai nézeteit, a kamatlábviszonyok alakulását stb. Később, a századfordulótól ehhez a jelentésanyaghoz még az úgynevezett információszerző utakról készült jelentések járultak, amikor is a jegybankfiók vezetője vagy valamely magasabbrangu beosztott a kerület egyes helyeit bejárva személyes ismereteket szerzett a kerületi vállalatok működéséről. A havi hiteljelentésekben a győri OMB-fiók pl. nagy teret szentelt a vidék gabonapiaci forgalmának, a malomipar fejlődésének. Az 1880-as évek elejétől állandó panasz tárgyát képezte, hogy Budapest és Bécs magához vonzza az őrlési forgalmat, és igy a győri piac helyzete az 1870-es évek elejétől mintegy 50%-kal romlott. A hiteljelentések foglalkoznak az áruforgalmi kapcsolatok irányultságával is. A győri bankfiók pl. a veszprémi piacról 1888-ban megállapította, hogy az elsősorban a balatonvidéki bortermés értékesítési központja, ahonnan a bort leginkább Grácba és Bécsbe szállítják. Emellett azonban Veszprém a helyi gabona- és terménykereskedelemben is jelentős szerepet töltött be, de amint a bankfiók leszögezte, a veszprémi piacnak különös jellegzetessége nem volt, mivel ezekben a fő üzletágakban a forgalom csak 3-4 "kézben" összpontosult. (6) Az eszéki jegybankfiók jelentései ugyanakkor arra utalnak, hogy a szlavóniai fakitermelés, illetve hordódongakészités és értékesítés egyenes függvénye a francia és olasz bortermésnek. Ha e vidékek bortermése kedvezőtlenül alakult, a szlavón fa, különösen a hordódonga exportja tüstént visszaesett. (7) A hiteljelentések számtalan információt tartalmaznak az egyes bankkörzetekben működő pénzintézetek, főként takarékpénztárak üzletvitelére. A jegy bankfiókok rendszeresen figyelemmel kisérték a takarékpénztárak éves mérlegadatait, osztalékfizetési politikáját. A debreceni jegybankfiők pl. minden évben részletesen felsorolta a 291